Kritika #109 - Kis szekundok az életben

Sziasztok, szép nyarat! :)

Meghoztam egy újabb kritikát, ezúttal Jessica Robertson blogjáról, melynek címe ismerősen csenghet egyesek fülében: Kis szekundok az életben.

Kinézet: Amint először kattintunk az oldal linkjére, ez a látvány tárul a szemünk elé. Mindent összevetve csodálatos, hiszen első ránézésre minden összhangban van egymással: a színek, a stílus, az apró képi elemek. Természetesen a design kritikája nem ennyiből fog állni, úgyhogy lássuk részletesebben, kezdve az elemzést a fejléccel.

A színek eleve csodás összjátékban harmonizálnak egymással - a kék mindenféle árnyalata fokozatosan váltakozik, megteremtve ezzel előre egy nyugodt hangulatot, egy egyedi stílust a történetnek. A háttérbe mosott textúrák szorosan kapcsolódnak a sztorihoz, annak tartalmához: London, az iskola, a kollégiumi lépcső, emellett a homokóra, a virágok, melyek vélhetően a főszereplő személyesebb énjét kívánják felszínre hozni. A központi karakter egy lány, aki az előtérben van elhelyezve, mégsem foglalja el ormótlanul az összes helyet a fejlécen. A kezében hegedűt tart, játszik rajta, ebből tudhatjuk, hogy a főszereplőt szimbolizálja. Színekben nem üt el a többi textúrától, gyönyörűen beleillik az összképbe. Legvégül a cím maradt, amely színét és variált stílusát tekintve is remek választás a bloghoz. Itt nem tudok mibe belekötni.
A blog oldalának háttérszíne, a bejegyzések színe és betűtípusa mind összhangban vannak egymással, tökéletesen illenek a fejléc árnyalataihoz is, így megint csak azt mondanám, jól választott a készítő. Az oldalak ritka módon rögtön a fejléc alatt találhatók, egészen aranyos kis effekt van rajtuk, hiszen ha rávisszük a kurzort a feliratra, elfeketedik. Egyszerű, mégis nagyszerű, továbbá illik az összképbe. A szereplőknél a megoldásod szintén elegáns, egy apró, keretes képen szemlélteted a karaktereidet, amiken a nevük is olvasható, továbbá néhányuknál leírsz pár igazán alap információt, amit tudni érdemes róluk. Ez szép és jó, de azt megjegyezném, hogy szerintem rettentően sok szereplőd van kint az oldalon. Türelmem alig volt ahhoz, hogy végiggörgessem a hosszú sort, és mindegyiküket megnézzem, így gondolom, más sem fogja feltétlenül megtenni. Azt javasolnám mindenképpen, hogy szedd le a fölösleges, csak apró szerepekkel rendelkező karaktereket az oldalról, s ha teheted, öt-hat, nagyon maximum nyolc ember képét hagyd csak kint, akik igazán fontosak a történet szempontjából.  A fejezeteknél sorban, egymás alá linkeled be a történeted eddig publikált részeit, ez rendben van. Az ajánlók, cserék fülnél értelemszerűen az olyan blogok linkjét tetted ki, amelyeknél a tied is kint van - megjegyzem egyébként, ehhez szükségtelen szerintem egy külön oldal, teljesen jó lenne az is, ha csak modulsávba linkelnéd be a blogokat. A dalok oldalad funkciójára még nem igazán sikerült rájönnöm, de ha zene ajánló szeretne lenni az egyes részekhez, akkor úgy gondolom, illeszd be a linket is, hogy mindenki könnyen megtalálja azt a dalt a neten, amit olvasáshoz ajánlasz.
Áttérve a fülszövegre: terjedelmileg rendben van, a tartalma is elárulja azokat a főbb infókat, amelyeket tudnunk érdemes, de valahogyan a megfogalmazása nem sikerült a legjobbra. Bár én ezen a téren nem okoskodom, hiszen nem tartom magamat jó fülszövegírónak, mégis azt javasolnám, figyelj oda néhány dologra: egyrészt, a helyesírásra, mert vesszőhibákból többet is találni a szövegben, másrészt pedig, van benne néhány igazán felesleges (fél)mondat, mint:
"Megismerkedik barátnője orvosával, aki vissza nem térő alkalmat ajánl neki."
"...melyek nem mindig jók."
Az elsőnek például nyelvtanilag nincs sok értelme, a második pedig felesleges információ, csak a helyet foglalja. Javaslom, kicsit - akár más segítségével is - szerkeszd át a fülszöveget, mert fontos, hogy az első benyomás jóra sikeredjen.
A modulsávodról bővebben: a blogolj, illetve a köszönöm, hogy itt voltál feliratokat és ikonokat én a sáv legaljára helyezném, hiszen az már elköszönő jellegű. A fülszöveg után rögtön jöhetne az információ, elérhetőség, a chat, illetve a feliratkozó modul. A keresőt és a látogatók számának megjelenítését értelmetlennek találom, azok is csupán a helyet foglalják. A helyedben én kiszedném őket onnan.
Összességében a fejléc gyönyörű, a design szép, letisztult, a színek illenek egymáshoz, az oldalaknál és a modulsávban azonban lenne néhány dolog, amit átalakítanék a helyedben, hogy a blogod még hívogatóbb legyen a látogatók számára.

4/5

Történet: Noha a fülszövegről már írtam, itt is megemlíteném abból a szempontból, hogy, mint alapsztori, mi is volt róla az első benyomásom. Az első mondat eléggé klisé: a tinédzser lány egyetlen pillanat alatt elveszti mindenét, mindenkijét, teljesen egyedül marad, ezért új életet kell kezdenie valahol máshol. Innentől azonban érdekesebb a történet, hiszen nem minden blog szól egy zeneiskoláról, ahol a főszereplőnek bizonyítania kell nap mint nap, felfedni tehetségeit, új barátokat szerezni és kiállni magáért a riválisokkal szemben. Érdekesnek találtam első olvasásra, így alig vártam, hogy jobban megismerhessem a történetet.
Kíváncsian kattintottam rá a prológusra, ám meglepetten tapasztaltam, hogy a keresett oldal nem létezik. Azt gondoltam, biztosan csak elfelejtetted belinkelni, de amikor visszatekertem a főoldalon az első bejegyzéseidhez, ott sem találtam meg. Úgy hiszem, ez olyan hiba, amit mindenképpen javítani kell: a prológus szükséges egy történet bevezetéséhez, hiszen lassan előkészíti az eseményeket, körülhatárolja a témát, bevezeti az olvasót az általad elképzelt világba és sztoriba, továbbá az első benyomás is leginkább a prológus olvasása után alakul ki. Nálad ez hiányzik, mivel in medias res a dolgok közepébe vágva kezdted az írást az első fejezettel.
Nekem valahogyan rögtön a Csábításból Jeles nevű internetes játék jutott eszembe olvasás közben, hiszen - mint később kiderült - néhány karaktert onnan vettél át, plusz az egész történetnek a hangulata már első perctől kezdve hasonlított rá. Mielőtt belemennék a sztori elemzésébe, szeretném elmondani, hogy van egy-két technikai észrevételem a fejezetekkel kapcsolatban. Egyrészt, szerintem sokkal szebb és rendezettebb lenne a szöveg, ha sorkizárttal írnád, nem pedig balra igazítottan. Másrészt pedig, a terjedelmeket kicsit rövidnek találtam. Hiába három oldal wordben, szerintem arra kellene törekedni, hogy mondjuk elérd a minimum 1500 szavas hosszúságot, elvégre akkor igazán jó olvasni egy történetet, ha van idő belemerülni, s nem lesz annyira hamar vége egyetlen fejezetnek. Ha tudsz, ezekre mindenképpen figyelj oda a későbbiekben, mert hidd el, ilyen apróságokkal is több olvasót tudsz magadhoz vonzani.
Most pedig lássuk magát a történetet! Az első fejezetben beletoppanunk az események közepébe: Fanny magáról mesélget, bemutatkozik nekünk, amikor a gondolatmenetéből hirtelen kizökkenve a valóságban találja magát, velünk az oldalán. Egy teljesen új iskolában, új környezetben kell helytállnia. Ahogyan írtál róla, annyira elveszettnek tűnt, s ez az érzés olyan jól átjött például nekem, hogy teljesen a lány helyébe tudtam magamat képzelni. Míg a fejezet első részében olyan, mintha Fanny kezét fognánk, nem akarnánk tudomást szerezni arról, ami körülöttünk zajlik, addig a vége felé ez megváltozik, új szereplőkkel ismerkedünk meg, továbbá azt is megtudjuk, hol tartózkodik a főszereplőnk, illetve miért került oda. A második fejezetnél éreztem erőteljesen azt a Csábításból Jeles hangulatot, amikor rögtön az elején felbukkant a vörös hajú srác - akit, mint később kiderült, szintén Castielnek hívnak. Bizonyára nem véletlen. Ezen kívül újabb karakterek kerülnek a képbe, akikről lassan el is lehet dönteni, hogy a "jó" diákok, avagy a "rossz" diákok pártját erősítik-e. Olvasás során többet is megtudhatunk az iskoláról, köszönet érte Harrynek, aki DÖK elnökként feladatának tekinti körbevezetni Fannyt - ezzel pedig minket - az egész épületben. A következő rész szintén újabb szereplők megismertetésére szolgál. Egyre többen kerülnek képbe - van aki névvel, van aki egyenlőre még nélküle, de már néhány mondatból eldől, ki az, aki számunkra pozitív, illetve negatív figura lesz a későbbiekben. A negyedik részben visszaterelődik a hangsúly Fannyra, az ő magánélete és titkai kerülnek előtérbe. Jobban mondva, csak említésre kerül, hogy van takargatnivalója, de te ügyes megoldással nem árultad el rögtön, milyen múlt tárulkozik mögötte. Késlelteted a dolgokat, hagysz időt kibontakozni mindennek, fokozod az izgalmakat, ami a történet szempontjából ügyes csavar. A fent lévő utolsó két fejezet funkciója a főszereplő megismertetése. Nekem ezek voltak a személyes kedvenceim, hiszen nem bukkantak fel újabb és újabb szereplők, sokkal nyugodtabb hangulata volt az egésznek, mint a korábbiaknak, illetve általuk többet megtudtunk Fannyról. A családi háttere, a múltbéli katasztrófa, az előéletének szakaszai, mind felszínre törnek egyetlen délután alatt. Michael végighallgatja a lányt, aki úgy érzi, máris bízhat benne. Úgy vélem, közöttük köttetik meg a sztori első barátsága, s nagyon kíváncsi vagyok arra, ez vajon hogyan alakul a későbbiekben.
Összességében eddig egy tipikus gimis sztorinak ígérkezik az egész, legalábbis az elején végig ilyen érzésem volt, de aztán picit lelassítottad az eseményeket, jobban előtérbe hoztad a főszereplőt, a múltját, ezáltal a történet kapott egy kis löketet, mely az egyediség felé kezdte kalauzolni a blogot. Úgy gondolom, ha továbbra is több hangsúlyt fektetsz majd az emberi kapcsolatokra, az események lassabb menetére, kizökkenhetsz a "sablon" mezőből, s valami teljesen újat, egyedibbet teremthetsz, amely valószínűleg még több olvasót fog az oldalra vonzani.

3/5

Szereplők: Nos, ami azt illeti, itt egy icipicit bajban leszek, ugyanis rengeteg szereplőd van, akikről hosszú sorokat lehetne írni, noha még csak a hatodik fejezetig van publikálva a történet. Mielőtt a főbb karakterek jellemzésére és analizálására térnék át, mindenképpen megemlíteném azt a problémát, amit már korábban is leírtam: túl sok a szereplős képed. Úgy vélem, a főszereplőn kívül egyenlőre bőven elég lenne csupán három, esetleg négy másik karakter képét kitenni, mert vannak jelenleg olyanok is a listán, akikről még csak szó sem volt, csupán a helyet foglalják. Másik megoldásként csinálhatnád azt, hogy amint az illető képbe kerül, kiteszed a képét a karaktereidhez, de addig feleslegesnek tartom, mert csak belezavarodik az olvasó abba, hogy most tulajdonképpen ki kicsoda. 

Még szerencse, hogy a főszereplő neve nem titok számunkra. Fanny egy átlagos lány volt, egészen addig, amíg a múltjában történt végzetes baleset miatt el nem veszítette mindenét - beleértve az otthonát, a családját, a vagyonát. Eddig teljesen sablonkarakter, hiszen minden második blog szereplőjének előélete hasonlóan kezdődik. Féltem, hogy nálad klisé is maradhat esetleg, de úgy vettem észre, az ötödik fejezettől kezd kicsit kibontakozni. Előtte szinte semmit nem tudtunk róla, azon kívül persze, hogy új lány egy új helyen, de aztán - ahogyan egyre több időt töltöttünk vele - jobban megismertük a személyiségét, a szokásait, a múltját. Ekkorra kezd igazán kialakulni az egyénisége: az átlagos, szürke kislányból kinövi magát egy vagányabb, lelkileg sokat megélt, de mégis erős és határozott jellemmé. Eddig egy nagyon szimpatikus szereplőnek tartom, bár igaz, hogy jobban is ki lehetne bontakoztatni őt - nem csak személyiségileg, de a külsejére, a stílusára is fektethetnél egy kicsivel több hangsúlyt.
Akit név szerint másodszor megismerünk - és fontosabb szereplő, mint egy testnevelő tanár, az Harry, az iskola DÖK elnöke. Szőke hajú, helyes srác, ezek a tulajdonságok már az első néhány mondat után átjönnek az olvasónak. Kicsit tovább megyek: a későbbiek során még inkább kialakul róla egy ideális kép - stréber, fontoskodó, elnökként szeret mindenben részt venni és mindenről tudni, illetve kerüli az olyan diákokat, akik bármilyen formában is, de az oktatás csődjeként vannak elkönyvelve, ilyen Castiel is. Rögtön a szárnyai alá veszi Fannyt, segít neki, amiben csak tud, ugyanakkor néha furcsán viselkedik vele, mondhatni, apáskodik: mit csináljon, mit ne, kivel beszéljen, kivel ne. Elég érdekes karakter, olykor picit átmegy idegesítőbe is, de ettől eltekintve nekem szimpatikus.
Az a karakter, akit még mindenképpen megemlítenék, Michael. Ő az, aki talán eddig legközelebb került hozzám, hiszen - bár sok minden még nem derült ki róla -, meglehetősen szimpatikus és kedvelhető szereplője a történetnek. Annyit tudunk róla, hogy egy nagyon helyes fiú, akiért szinte minden lány odavan, többek között azért, mert jól gitározik. Emellett segítőkész, hiszen az első napján ő is felajánlja Fannynak, hogy megmutatja, hol lesznek órái. A jó humora szintén vonzóvá teszi, az pedig csak hab a tortán, mennyire figyelmesen végighallgatta a lány szomorú történetét. Nálam eddig ő a befutó, ám hiányosságai neki is vannak, amiket nem ártana minél előbb pótolni.
A többi karakter elengedhetetlen a sztori szempontjából: Castiel, a három grácia, vagy éppen Andrew. Ám a többieket, akiknek még nem tudjuk a nevét, úgy hiszem, nem is nagyon érdemes bő lére ereszteni. Egyeseknek ugyanis alig van szerepük, szinte csak egy fél mondat erejéig bukkannak fel a sztoriban, aztán el is felejtődnek. Értem én, hogy az egész osztályt szemléltetni szeretnéd, ezzel rengeteg különféle személyiséget mutathatnál be az olvasónak, de annyira fölösleges mindenkit belevenni! Túl sok lesz a név, a felesleges karakter, a sok helyet foglaló kép. Törekedj az egyszerűségre, és javaslom, hogy mindenképpen szanálj a szereplőid között! Ami pedig a meglévőket illeti, dolgozd ki őket még jobban!

3/5

Fogalmazás, stílus: A kritika ezen részét ketté fogom választani, mint ahogyan az már tőlem megszokott: először szeretném leírni, milyen negatívumokat találtam a szövegben olvasás során, miféle hibákat ejtettél, s igyekszem mindegyikre egyfajta megoldást javasolni, hogy ezen a téren is jobb lehess. Végül összegzem, mi az, ami tetszett az írásodban nyelvi szempontból - hozzáteszem, szerencsére volt pár ilyen.

Ami legelőször feltűnt, már a fülszöveg olvasása során is, az a vesszőhiba. Vannak azok az emberek, akik túl sok vesszőt tesznek a szövegbe, még oda is, ahová nem kellene, illetve a másik véglet, amikor alig használják ezeket az írásjeleket, holott szükség lenne rá. Te inkább az utóbbi kategóriába tartozol: sok helyen megszólítás, névmás, esetleg kötőszó után elfelejtesz vesszőt tenni, pedig a szabály előírja, hogy kell. Ebbe a hibába egyébként sokan beleesnek, mondhatni, ez a leggyakoribb probléma, amit az írással foglalkozó emberek véthetnek. Azonban kis idő és tapasztalat után bárki megtanulhatja a helyes használatukat. Ajánlok egy oldalt figyelmedbe, amit ITT tudsz elérni. Remekül leírja eme írásjel szabályszerű használatát. Ezen kívül, ami másodszor feltűnt, az a rengeteg szóismétlés volt, de ez főképp csupán az első egynéhány fejezet során vehető észre. Példának vegyük rögtön a legelsőt, ahol már az elején többször használod a "persze" szót, mint ahányszor kellene. A szóhalmozás nem elegáns egy összefüggő szövegben, így célszerű elkerülni ezeket a hibákat. A többszöri átolvasást javaslom publikálás előtt, illetve, ha még így sem veszed észre a saját hibáidat, egy béta felfogadását, aki szívesen kijavítaná neked. Blogos csoportokban bizonyosan akad majd jelentkező erre a posztra. 

Néhány elírással is találkoztam az olvasás során: főleg az egybe- és különírással gyűlt meg néhol a bajod, de szerencsére ez nem mutatkozott annyira vészes stádiumban. Példának a diákigazolványt tudnám felhozni, amit te diák igazolványnak írtál a szövegben, holott ez egybeírandó. Zavaró volt kicsit az is, hogy olykor az általad gondolt megjegyzéseket beleírtad a szövegbe, ez pedig kicsit összezavaróvá vált egy idő után. Ilyen volt az első fejezetben, amikor a szövegkörnyezetből hirtelen kiválva az írtad le:

"Íme, itt egy kép az iskolámról!" - Teljesen felesleges ilyen kiugrásokat írni a szövegben, mert kizökkenti az olvasót, aki ráadásul még a blog történetének elején tart. így eleve duplán kell figyelnie olvasás közben, hogy mindent megértsen. Legvégül a párbeszédre szeretnék áttérni, ahol néhány helyen szintén szabálytalanul írtad le a gondolatjel utáni mondatokat. Ugyebár nagy kérdés, mikor is kezdjük nagy-, mikor kisbetűvel a szót egy megszólalás után. Erre a problémára is tudok ajánlani egy remek oldalt, ami anno nekem is sokat segített. ITT elérheted. Ha pedig párbeszéd, a leírásaiddal sem voltam túlzottan megelégedve: valójában az elbeszélésed volt leginkább túlsúlyban, a saját gondolatmenetek kifejtése a főszereplő karakterén keresztül, így szinte el sem tudtuk képzelni, milyen környezetben tartózkodik éppen a karakter, hogy néz ki körülötte a berendezés, milyen a többi diák külseje, és a többi. Erre tessék picit több hangsúlyt fektetni - az pedig egyáltalán nem baj, ha ettől több lesz a szöveg terjedelme. 

Áttérve az írásod pozitívumaira, itt is jó néhány dolgot fel tudok sorolni. Olvasás közben egyrészt azt vettem észre, hogy a stílusod egyáltalán nem kiszámítható. Gondolhatná az ember, hogy most ez és ez fog történni a sztoriban, de mindig csavarsz egyet az eseményeken, akár úgy, hogy új szereplőket hozol képe, ez pedig izgalmassá teszi az egészet - az unalom fogalma meg sem közelítheti a blogodat. Ha pedig a stílusodnál tartunk, a humor szintén rád jellemző kellék. Bár nem egy vígjátéknak tervezted a történetet, olykor vannak vicces megszólalások a szövegben, szituációk, melyek megmosolyogtatják az olvasót, s ez véleményem szerint szintén egy jó pont. Amiért pedig óriási dicséret jár, az a helyesírásod, hiszen komolyabb nyelvtani hibával nem találkoztam még egyik fejezet olvasása során sem, pedig ez nagyon gyakori szokott lenni a bloggereknél - bár nyilván, aki ért is az íráshoz, annak joggal van blogja.
Összességében tehát az írásmódodon nem kell javítanod, hiszen a stílusod, a helyesírásod rendben van, ám a leírásokkal, párbeszédekkel, vesszőkkel még kicsit gondban vagy, ahogy látom. Ha gondolod, kérj tanácsot tapasztaltabb íróktól, esetleg fogadj magad mellé egy bétát, aki tudna segíteni neked az írás során, s hidd el, hogy nagyon hamar fejlődni fogsz ezen a téren is.

3/5

Összesen: 13/20

Sok sikert a továbbiakban is: