Visszatértem!
Sziasztok, Cukik!
Amint láthatjátok, újra aktív tagja vagyok a szerkesztőségnek, a néhány hónapos pihenés után. Trailert továbbra is korlátlanul vállalok, a kritikás limitemet azonban kettőre határoltam, mert nem szeretném halmozni a rendeléseket. Igyekezni fogok mindent a leghamarabb elkészíteni, de heti 6 nap munka mellett remélem, megértőek lesztek, s türelmesen vártok, ha tőlem szeretnétek rendelni.
Nos, a kihagyás után egy kritikát hoztam nektek, méghozzá Moncsi_Tommo blogjáról, melynek címe Where Do Broken Hearts Go. Lássunk is neki!
Kinézet:
Hű, elég sok dolog fogalmazódott meg bennem, amikor megláttam a blog designját.
Nem is tudom, hol kezdjem, de elsőként talán a fejlécet elemezném kicsit – nem
túl mélyrehatóan, hiszen az egyik szerkesztőtársam, Kim munkája (más
szerkesztőtársam munkáit nem szeretem kritizálni). Alapvetően tetszik, jó a
színvilág, szépek a textúrák, illenek a blog arculatához. Kim, mint mindig,
most is remek munkát végzett vele. Azonban azt hozzátenném, hogy nekem annyira
nem tetszik az átfedés: amint ráviszem a kurzort a fejlécre, elhalványul a kép.
Nem tudom, más hogy van vele, de engem ez kifejezetten idegesíteni szokott –
persze, ez is főleg ízlés kérdése, de szerintem éppen az a lényege a fejlécnek,
hogy jó látható legyen. Ettől pedig nem lesz az.
Az
oldal háttere sötét, türkizes árnyalatú, ami nagyon elüt a fejléc
színvilágától. Elég éles a kontraszt, átmenet sincs a határok között, mely
rátesz még egy lapáttal. A bejegyzés háttere sem illik egészen a többi színhez,
inkább mondanám szürkének, mint kéknek. Mindenképpen döntsd el, melyik színt
részesíted előnyben, s annak árnyalatait használd az egész oldalon, mert ez az
összevisszaság nem éppen az igényességet és a precizitást tükrözi. A betűk
színe, stílusa tetszik, egyszerű, de mégis illik a történetedhez. Azonban a
háttér teljesen átlátszik, így látható, hogy a fejléc a bejegyzések tetejénél
folytatódik. Ez csúnya, mindenképpen változtass az áttetszőségen.
Nézzük
a menüsorodat! Legelőször egy gifet láthatunk Selena Gomezről. Itt rögtön
megjegyezném, hogy egységes gifeket kellene kiválasztanod az oldalra, értsd
úgy, hogy egyezzenek a színek (pl. ne egy szürkét, később pedig egy színes
mozgó képet helyezz el, inkább csak
szürkét, vagy csak színeset). A
kékhez alapvetően inkább javasolnám a szürke gifet, pláne, hogy az a szereplős
képekhez is jobban menne. Tovább haladva a menüvel találkozhatunk. A főoldalon
kívül a karakterek és a fejezetek között tudunk válogatni. A szereplős képek
nagyon tetszenek, egységes színűek, a betűstílus és színválasztás tökéletes,
nem tudok mibe belekötni. A fejezetek oldalt szintén ügyesen oldottad meg,
hatosával helyezted el az egymást követő részeket, közéjük pedig gifeket
ékeltél.
Az
oldalak alatt a blog leírása található: nyitás, zárás, közreműködők, stb. Azt
azért hozzátenném, hogyha a sztori bizonyos szereplőit (pl. Whiskey) máshonnan vetted át, akkor nem
kellene odaírni, hogy a történet teljes egészében a te ötleted – pláne, hogy a
Lyannával közös blogunk egyik kulcsfiguráját másoltad le. J
A
fülszöveget elolvasva ismét deja vu érzésem volt: mintha a Bárcsakban is hasonló formátumú lenne a bemutató szöveg, illetve a
prológus. No, nem probléma, csak jobban szeretem a teljesen egyedi ötleteket.
A szöveg közepén nagyjából, van pár olyan mondat, ahol egymást követően
háromszor is előfordul az „én” szócska. Javítsd ki, mert ha az olvasó már ekkor
észreveszi a szóismétlést, az esetek többségében nem nagyon fog tovább
böngészni az oldalon. A következő részes felirat alatt a tízedik epizódból
olvashatunk ízelítőt. Célszerűbb lenne olyan szövegrészletet kitenni, amely
egymást követi, nem kiragadni egy-egy mondatot, mert így érthetetlenné válik az
egész. A cserékkel, a saját blogokkal nincs gond, a számláló is rendben van, ám
az archívumot én kiszedném, a követők listáját feljebb helyezném a modulsávban,
illetve az éppen oldalon tartózkodók számlálóját szintén feleslegesnek tartom,
csak a helyet foglalja. A chat színekben főleg a külső háttérhez passzol, nem a
fejléchez. Szerintem ahelyett, hogy új rendelést kérnél – mert a fejléccel
nincs semmi baj -, változtasd meg az oldal és a chat színeit, hogy
egységesebbek legyenek.
Összességében
bőven van változtatni/ egységesítenivaló a blogon, főleg a színek terén,
illetve az sem ártana, ha elrendeznéd kicsit a modulsávot. Azt még hozzátenném,
hogy nem értek túlságosan egyet ezzel a félig magyar, félig angol felfogással:
bár a történeted magyarul íródik, a cím, a menü, a nevek oldala, szinte minden
más angol. Ezt is célszerűbb lenne egységesíteni, méghozzá magyarra –
egyszerűbb, mint kilenc fejezetet lefordítani a legkedveltebb világnyelvre.
2/5
Történet:
A fülszövegből annyit tudunk meg, hogy adott egy lány, aki korábban halálosan
beleszeretett Harrybe, teljesen megbabonázták őt a smaragdzöld szemek. A baj
azonban felütötte a fejét, még nem tudni, milyen formátumban, de Harry magára
hagyja a főszereplőnket, aki eddig végig mellette állt mindenben – a banda
feloszlásakor, a szólókarrier kezdetén, ő mégis ellökte magától Havent. Lássuk,
hogyan történt mindez!
Az
első néhány fejezet általában a sztori lassú előkészítésére szolgál, ám nálad
ez nem volt meg, te rögtön fejest ugrottál mindennek a közepébe. Már a fejezet
legelején ellentmondásokat véltem felfedezni, ami ugyan nem rögtön észrevehető,
de ha valaki kukacoskodni akar, annak fel fog tűnni. Némi problémád akadt a
realitással: először is, azt írtad, Haven anyja legalább két éve halott, a
levél szerint viszont Whiskey-nek is nagyon hiányzik, aki azonban csak egy
éves, így fizikailag nem is találkozhattak volna. A másik dolog, hogy ha
Whiskey egy éves, golden retriver és szuka, kizárt, hogy ilyen hamar elérje az
50 kilót. Nekem is volt goldenem, felnőtt korában érte csak el ezt a kerek
számot, szóval ezeket az apró eltéréseket mindenképpen dolgozd át.
Rátérve
az izgalmasabb részre: Haven futni indul, ám egészen „véletlenül” összeütközik
Harryvel, és a földön köt ki, vérző fejjel. A fiú felajánlja neki a segítségét
(először kórházba vinné, aztán fel a lakására), de a lány inkább otthon látná
el a sebét, Harry pedig lovagias kedvében van, hazakíséri őt. Ez a rész is
kissé irreális – szó szerint összefutnak, Haven (ugyan Londonban él) nem ismeri
fel Harryt, azt sem tudja, mi az a One Direction, a fiú pedig, holott
világsztár, biztos kevés ideje van, pláne, amit egyedül tölthet, elkíséri
Havent, s a nap további részét vele tölti. A lány két óra beszélgetés után
máris halálosan beleszeret Harrybe, aki ezt kihasználva lefekszik vele. Túl
irreális, ráadásul minden túlságosan gyorsan történik. A negyedik fejezetig
bezárólag Haven fülig szerelmes, Harry is kedveli a lányt, plusz elhívta a
következő turnéjukra is. Érdekes, mennyire nagylelkű tud lenni… J
Az
események azonban folynak tovább, a maguk módján. Harry elviszi Havent a
bandával közös házukba, ahol a turnék előtti este szoktak összegyűlni. A lány
megismerkedik a One Direction többi tagjával és Danielle-el, Louis
barátnőjével. Mind megkedvelik, hamar befogadják, s az első koncert előtti este
összeszokottan buliznak egy nagyot. Eközben egyre többet olvashatunk arról,
Haven mennyire megőrül Harryért, és fordítva, ehhez képest az eddig publikált
utolsó fejezetben a lány gondolatai közé Louis szexi kinézete ékelte be magát.
A koncert utáni éjjel ugyanis Haven arra ébred, hogy a szomszédos szobából Lou
furcsa hangjait hallja, így átmegy megnézni, mi történt vele. A fiúnak rémálma
van, Haven pedig felébreszti, s nyugtatgatja, ami láthatóan jól esik Louis-nak,
ráadásul közelebbi kapcsolatba hozza őket egymással. Sokkal közelebbibe… Az intim pillanatnak azonban hirtelen vége
szakad, amikor valaki rájuk nyitja az ajtót – bár nem tudni, ki az, csak a
következő részben derül ki, de gyanítom, Harry, így a problémák és konfliktusok
már kezdetüket vehetik.
A
történte eleje nekem túl gyors, sok benne az irreális véglet, ahogyan az
korábban le is írtam, de a vége felé kezdenek beindulni az események, különösen
a hatodik fejezetben, ahol felüti a fejét a Louis és Dani közötti konfliktus,
továbbá kezd megszületni a Harry-Lou-Haven szerelmi háromszög is. Tanácsként
azt tudnám mondani neked, hogy törekedj a realitásra, mert bármennyire is jól
hangzik, hogy Harry egy hétköznapi lány kegyeit keresi, eléggé meseszerű,
tekintve, hogy eddig szinte csak modellekkel járt. Ezen kívül, formalitás
szempontjából javasolnám a szöveg sorkizárttá alakítását, mert sokkal
elegánsabb külsőt kölcsönözne a fejezeteknek, plusz nem ártana, ha egy-egy rész
hosszabbra sikeredne. Akkor igazán tartalmas egy fejezet, ha legalább 1500
szóból áll, mert az nem kevés, de nem is olyan sok, hogy elunja közben magát az
ember. Remélem, ezeket te is belátod, s a későbbiekben változtatni fogsz, a
blogod javára.
3/5
Szereplők: Őszintén
szólva, ennél a szempontnál kissé rövidebb leszek, mint máskor. Ennek oka pedig
az, hogy az összes karaktereddel szinte ugyanaz a probléma: kidolgozatlanok, de
rettenetesen. Nyilván a történeted elején jársz még, ez is közrejátszhat, de
ilyenkor a főszereplő jellemvonásai általában már nagy vonalakban
kirajzolódnak. Nálad ez hiányzik. Bár nem rohannék ennyire előre, s nem is
térnék ki rájuk részletesebben, egyesével, csak Havenre, hiszen mégiscsak ő a
blog főhőse.
Haven egy
teljesen hétköznapi lány, mondhatni, átlagos élettel: egyetemre jár, kutyája
van és szingli. Túl sok kapcsolata nincsen a külvilággal, legalábbis nem írtál
volna arról, hogy lennének barátai, akikkel néha eljár szórakozni, akiknek ki
tudja önteni a szívét. Csak a kutyája van neki, mert az anyja néhány évvel
ezelőtt meghalt, így a lány úgy érzi, totálisan magára maradt, s élete végéig
egyedül lesz. Ezek a jelek utalnak arra, hogy önbizalom hiányos, kissé
határozatlan jellemű karakterről van szó, ám ezen kívül szinte semmi nem tudunk
meg a többi személyiségjegyéről. A külsejét rendesen kidolgoztad: barna haj,
barna szem, alacsony termet, tökéletes alak. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy
főszereplővé váljon, ide minél több jellemvonás kellene, amit részenként alakítasz
ki benne. Kedves? Okos? Intelligens? Kétszínű? Hirtelen haragú? Mi az
érdeklődési köre? Mit csinál szívesen a szabadidejében? Miért nincsenek
barátai? Számtalan kérdés, amire csak te tudod a választ. Oszd meg az olvasóiddal
is!
A
többi szereplővel szintén ez a helyzet: Harry és Louis külseje jól kidolgozott,
a többieké egyáltalán nem. Rendben van, hogy mi ismerjük a One Directiont, de
aki nem, s úgy olvassa a sztoridat, el sem tudja képzelni, milyen lehet Niall,
Liam, vagy esetleg Danielle. Annál a résznél, amikor Harry bemutatja nekik
Havent, jó lett volna, ha részletesen kitérsz az egyenkénti bemutatkozásra.
Ezen kívül náluk is az a gond, ami a lánynál: nincs személyiségük. Csak jól
néznek ki, viccesek, és azt hisszük, ennyi elég is, pedig egyáltalán nem:
Amikor Harry és Haven először találkoznak, leírod, hogy két órán keresztül
beszélgetnek. Mégis miről? Ezt is kicsit kifejthetted volna, hogy jobban
megismerjük őket. Az apró részletek fontosak, ne csak azt ecseteld, Haven éppen
milyen ruhát vesz fel az adott napra.
2/5
Fogalmazás, stílus:
Nos, az a helyzet, hogy ennél a szempontnál is kissé kukacoskodni fogok, hiszen
ami nekem a legzavaróbb tud lenni egy blog olvasása közben, az a helyesírás –
főként, ha alapvetően egy jó történetről van szó. Ha szuper a design, jól
kitalált, egyedi a sztori, s a karakterek kidolgozottsága is megfelelő,
ellenben a helyesírás, a fogalmazásmód gyatra, egyszerűen élvezhetetlenné válik
minden. Nagyon sokat számít, hogy keveset hibázzunk az írás során, s ez
tulajdonképpen nehéz is, mert rengeteg apró hibát véthetünk, ami olykor nekünk
fel sem tűnik, de egy szemfüles olvasó észreveheti.
Lássuk,
nálad mi mindent találtam! Első körben szeretném megemlíteni a szóismétléseket.
Nem állandó jelleggel fordulnak elő a szövegben, de néhol rájuk lehet akadni, s
ha kis mértékben is, de zavarják az olvasás menetét. Olyanok, mint a kátyúk az
autóúton: tovább lehet hajtani rajtuk, mégis érezzük, hogy valami furcsán
mentünk át. Talán ez a leggyakoribb hiba, amit az írók vétenek, s legutóbb
velem is megesett, hogy egy hosszú mondaton belül háromszor használtam ugyanazt
a szót – éppen, mikor a legutóbbi fejezetet írtam a blogomba. A kedves
szerkesztőtársam azonban felhívta rá a figyelmemet, így azonnal ki is
javítottam. Mindenkivel megesik, de ha gyakran használjuk a Szinonima
szótárat, idővel egyre ritkábban lesznek hasonló gondjaink.
A
következő fontos dolog, amire szeretném felhívni a figyelmedet: nyelvtan, 3.
osztály. Az igekötők helyesírása. Sokszor láttam a különböző
szövegrészletekben, hogy amit egybe kellene írnod, azt különírod, amit pedig
esetleg három különálló szóba, azt összesűríted. Ez is megeshet bárkivel, bár
sokkal észrevehetőbb hiba, mint a szóismétlés. Azonban ha megtanulod a szabályokat,
elkerülheted a félreértéseket. Belinkeltem neked egy jól áttekinthető oldalt,
ami elmagyarázza, mikor hogy kell használni az igéket. Remélem, hasznát veszed!
Legutolsó
észrevételem pedig a stílusoddal kapcsolatos. Néha meglehetősen furcsán rakod
össze az adott mondatban a szavak sorrendjét, így olvasás közben feltűnik
nekünk, hogy valami mintha megszakítaná a ritmust. Példának egy egyszerűbb
variációt hoznék, a negyedik fejezeted alcímét:
„Be
lehetett innen a magasból látni a várost.”
Helyette:
A magasból be lehetett látni a várost. / Innen be lehetett látni a várost.
Bármelyik
variációra is cserélnéd le az eredeti mondatodat, sokkal szebben hangzana, nem
igaz? Még volt néhány hasonló, nem hétköznapi stílusú mondatod a szövegekben,
mindegyiket nem írnám ki, de arra kérlek, olvasd át az eddigi fejezeteket, hogy
korrigálni tudj minden hibát.
Más
szembetűnő problémával nem találkoztam. Vesszőhibáid nem nagyon akadtak, a
leírások, párbeszédek mind szabályosak, nagyjából egyforma mennyiségűek
egymáshoz viszonyítva. Egyik sincsen túlsúlyban, ami jó, viszont a
felsorolásokat (pl. Lezuhanyoztam,
felöltöztem, aztán ezt meg azt csináltam.) csökkenthetnéd, mert gépiessé
teszik az olvasást. Helyette fektess több hangsúlyt a tárgyak, a szituációk, az
emberek részletes leírására, hogy élénkebbé tedd a sztoridat. Ugyan a saját
stílusodat még nem találtad meg, ami késik, nem múlik. Remélem, a tanácsaim megfogadása
után sikerrel fogsz járni!
3/5
Összesen: 10/20
Sok
szerencsét kívánok a továbbiakban: M. Gin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése