Kritika 22# - Jeges Érintés

Szép jó napot mindenkinek!

Picit megkésve, de meghoztam végre a kritikát Arika Blue-nak, aki a Jeges Érintés című blog írója. Mivel a design-ról nem kért véleményt, így az általam maximálisan kiosztható pontszám 15.

Történet: Kezdeném rögtön az alappal, ami a fülszöveget - a te esetedben az ismertetőt - takarja. Az eleje totálisan úgy kezdődik, mint minden második blognál: átlagos, gondtalan élet, aztán hirtelen változás. Rögtön arra asszociálunk tehát, hogy egy sablonos bloggal van dolgunk. Ezt tehát, amennyiben időd engedi, szerintem célszerűbb lenne átdolgozni kicsit, hogy jobban felkeltse a figyelmet, megragadja az érdeklődést. Nagyjából a felétől éreztem azt, hogy na, igen, itt már kezd határozottan jobban tetszeni a rövid tartalom, elvégre ez már inkább mondható egyedibbnek, mint az első része. A vége pedig kifejezetten kíváncsiság keltőre sikeredett, aminek örültem. Ezek szerint akkor csak nem jutott eszedbe másik, fantáziadúsabb kezdés? Nem tudom, de nem is baj, mert ha picit átjavítod, vagy rendelsz valakitől - mert manapság már ilyet is lehet -, akkor talán pozitív irányban változtatna az első benyomáson mások szemében. 

A történeti betekintést elolvasva kellemeset csalódtam: gyakorlatilag nem mond el semmi infót a sztoriról, mégis olyan, mintha sok mindent megtudnánk. Jó a megfogalmazása is, csak úgy olvastatják magukat a sorok. Ez garantáltan felkelti az olvasók érdeklődését, hogy aztán megtekintsék a további fejezeteket. 

Az első néhány fejezet hordozott magában pozitívumot és negatívumot is: meg kell említenem, tetszett, hogy ott kezdődik a blogod története, ahol általában más sztorik véget érnek. Nagy események és izgalmak közé csöppen az olvasó, ami egyértelműen arra készteti, hogy többet akarjon megtudni az eddigi eseményekről, a múltban történtekről - ehhez ügyes megoldás volt az "in medias res". azaz a dolgok közepébe vágás. Negatívumként pedig azt tudnám felhozni, hogy kicsit zavartra sikeredett a megírása, ugyanis pontosan nem lehetett tudni, Laycie mikor álmodik, vagy éppen mikor van ébren. Picit úgy érzem, az eleje össze lett csapva, mert gyakorlatilag nehezen, többszöri átolvasás után lehet csak megérteni, mire akartál utalni nekünk a szövegben. Néhány irreális dolgot is véltem benne felfedezni,például azt, hogy a lány mennyire nyíltan vallja be az új bátyjának a titkos képességét - akármennyire is családtag, egy napi ismertség után én azért nem közölném vele a legféltettebb titkaimat. Ettől eltekintve a történeted érdekesnek ígérkezett, így nem haboztam, ami a tovább olvasását illeti.

Nagyjából a nyolcadik fejezet környékén éreztem azt az izgalmasabb fordulatot, ami jobban lekötött az olvasásban: amikor felbukkan Avan a láthatáron, szinte várható volt, hogy vele együtt néhány bonyodalom is feltűnik a színen. A fiú viselkedését először nem tudtam hová tenni: egyszer kedves, aztán hideg és elutasító. Végül is elkezdenek együtt tanulni a könyvtárban, majd megbeszélik, hogy másnap Laycie megy át hozzá, s ott folytatják majd. Itt került képbe az egykori konfliktus Jamie és Avan között: egykor ugyanazt a lány szerették, de ő Avant választotta, ám egy súlyos baleset következtében kómába kerül, és amikor felébred, már nem emlékszik rá, csak Jamie-re. Ez a sztori egy ütős mellékszál volt a történetben, ügyesen belefontad, de közben nem terelted el a figyelmünket a fő cselekményszálról sem, Laycie múltjáról, életéről. Az álmai, látomásai továbbra is előjönnek, s újabban furcsa dolgokat is lát - például egyik este az ablaka előtt megjelenik valaki, majd hirtelen el is tűnik, miközben Dylan egyébként bent van nála (az éjszaka közepén?). Ezt újfent irreálisnak tartottam, elvégre, hogyan jutott be és mit akart ott pontosan? Ez mg annyira nem is lenne furcsa, de utána szóba sem hozod az aznap este megtörténteket, így gyakorlatilag lényegtelen lett volna beleírnod ezt a kis incidenst. 

Ezt követően picit felgyorsulnak az események: Raven, a meglehetősen unszimpatikus lány összejön Jamie-vel, Avan és Lacyie nagyon jó barátokká válnak, a két fiú közötti konfliktus véget ér, amikor kibékülnek egymással, s mindeközben új fiú tűnik fel a suliban, aki kísértetiesen emlékeztet Blake-re. Mint később kiderül, ő az, csak némileg megváltozott. Oké, értem, hogy más lett mondjuk a haja, vagy nőtt pár centit, izmosodott, de tíz hónap alatt hogy a fenébe éri el azt, hogy az arcvonásai is teljesen megváltozzanak? Remélhetőleg erre választ kapunk a későbbiekben, ahogyan arra is, hogyan élte túl azt, hogy korábban karót döfött belé valaki, és láthatóan haldoklott? Mindegy, abban bízom, idővel erre is fény derül, és kicsit felgyorsulnak az események, elvégre már a huszadik fejezetnél járunk, ami az olvasást illeti.
Ezután kicsit több szerepet kap Blake is, aki próbálja visszaszerezni mindennél és mindenkinél jobban imádott Laycie-ét, ám a lány akármennyire is vonzódik még hozzá, nem tudja megbocsátani, hogy anno megölte az anyját - hozzáteszem, teljesen jogos, hogy ez a véleménye. Blake viszont nem adja fel, és próbál minden erejével azon lenni, hogy elnyerje a lány bizalmát... újra.

Összességében tehát: rengeteg az elvarratlan szál, a kérdés, ami azért jó, mert az olvasóidat maradásra csábítod, kihasználva ezzel a történeted iránti kíváncsiságukat. Bár néha felbukkan egy-két irreális és a történet szempontjából lényegtelen esemény benne, de ezektől eltekintve egy érdekes sztorit sikerült összehoznod, ami nem az a tipikus "majdnem mindenki vámpír és gyilkolgat" meseszerűség, hanem annál kevésbé egyértelműbb, és a történések is lassabban haladnak. 

4/5

Szereplők: Mielőtt bárkit is jellemeznék, hadd jegyezzem meg, a karaktereknél a külső kidolgozására nagyon sok hangsúlyt fektetsz, ami szerintem egy jó dolog, mert minél többet olvasunk róluk, annál inkább el tudjuk különíteni őket a többiektől.

A főszereplő lány, Laycie egy szimpatikus karakter. Tipikusan olyan, akinek a helyébe könnyen bele tudjuk magunkat képzelni. Jellemvonásait tekintve mindig igyekszik magabiztosnak, határozottnak tűnni, ám legbelül néha összezavarodott, olykor bizonytalan, így nem árt neki, ha a barátai/családja segítségét kéri valamiben. Amennyit leszűrhetünk róla a történet során: okos, intelligens, karakán, minden helyzetből kivágja magát és talál kiutat, és talpraesett, elvégre akármennyire szereti még az ex barátját, képes az eszével gondolkodni a szíve helyett. Nekem már első olvasásra elnyerte a tetszésemet. Szerintem az egyik legkidolgozottabb karakter, akinek ismerjük a múltját is, élete régebbi szakaszait, ami nagyon fontos szempont egy főszereplőnél. 

A volt barátja, Blake az, akiről már kevesebbet tudunk az életét figyelembe véve: nem tudjuk, hogyan lett vámpír, nem ismerjük a családi hátterét, a régi életét. Ellenben külsőleg és személyiségileg szépen kidolgozott ő is: egy tipikus, vérszomjas vámpír az egyik énje, aki könyörtelen, állandóan éhes, külső szemmel ijesztő és veszedelmes. Másrészről viszont, tud nagyon gyengéd, kedves, szenvedélyes és odaadó lenni, így egy szóval jellemezve: kiszámíthatatlan. Nem tudni, mitől függ a viselkedése, de annyi bizonyos, bármennyi rosszat is tett korábban, tiszta szívvel szereti egykori barátnőjét. Nekem teljesen semleges karakter, s talán azért nem tudok bővebben dönteni róla, mert nem áll elegendő információ a birtokomban vele kapcsolatban - így remélem most, hogy felbukkant, többet fogunk megtudni róla.

Avan, Laycie szomszédja is kicsit kiismerhetetlen figura: az elején, amikor feltűnt a történetben, elsőre kedvesnek tűnt, segítőkésznek, de voltak hidegebb pillanatai is, ahol elkomolyodott, kevés érdeklődést mutatott a külvilág felé. Ezeket a hangulatváltozásokat nem tudtam hova tenni, ám elégedetten konstáltam, hogy hónapokkal később mennyire jó barátok lettek a lánnyal, s ekkorra már az ő személyisége is idealizálódott kicsit. 

Jamie, a lány bátyja valamiért annyira nem szimpatikus karakter nekem. Ennek több oka is lehet: a múltban történt konfliktusuk Avannal, a sokszor furcsa, kérdőre vonó viselkedése, vagy az, hogy jelen pillanatban Ravennel, a negatív aurájú lánnyal van együtt. Bár látszik, hogy igazán törődik Laycie-vel és húgaként szereti őt, ez pozitívumként írható fel a számlájára. Remélem, a későbbiekben lesz alkalmunk jobban megismernünk őt, elvégre egy olyan szereplő, aki közel áll Laycie-hez.

Dylan az a karakter, akinek a kiléte kicsit homályos előttem. Tisztában vagyok vele, hogy a főszereplőnk legjobb barátja volt kisebb korában, és hogy a kapcsolatuk most sem romlott meg, de a viselkedése néha akkor is furcsa számomra. Ráadásul ahhoz képest, hogy Laycie elméletileg nagyon szerette egykor és bízott benne, s feltehetően ez most sem változott, nagyon kevés az a pillanat ami a kettejük összefonódott cselekményszáláról szól. Úgy értem, legjobb barátok, mégis alig vannak együtt, alig beszélnek egymással, legalábbis nekem nagyon ez jött le olvasás közben. Alapjába véve azonban egy szerethető figurának tűnik, s bízom benne, hogy a későbbiekben jobban megismerteted velünk őt, hogy el tudjuk fogadni.

A többiekről konkrétabb véleményt nem akarnék megfogalmazni, elvégre sokkal kevesebb szerep jut nekik, mint a fent kifejtett karaktereknek. Raven csak úgy van, körüllengi őt a gonosz aura, de erre eddig semmilyen bizonyítékot nem találtunk. Faye és Lindy nagyon jó barátnők, imádni való karakterük van. Mindig Lacyie mellett állnak és segítik őt, ami meglehetősen szimpatikussá varázsolja őket. Sabrina rögtön befogadta a mostohalányát, kedvesen bánik vele, így ő is egy pozitív karakter a szememben. Laycie apja néha nagyon furcsa, nem tudom eldönteni, átlátja-e a lánya viselkedését, vagy csak szimplán gyanakvó természetű. 

Összességében csak ismételni tudom magamat: a karaktereid némelyike jól kidolgozott - külsőleg főleg -, de néhányat jobban ismertethetnél, ami a múltat, a családi hátteret és a személyiséget illeti.

4/5

Fogalmazás, stílus: Először is, szeretném leszögezni, hogy szépen írsz. A szókincsed meglehetősen gazdag az alapján, amit érzékeltem, a megfogalmazásoddal sincsen semmi probléma. Szépen vezeted át az egyik cselekményt a másikra, ami nagyon ritka manapság, így megdicsérlek érte. Ami még különösen tetszik, ahogyan Laycie érzéseit írod le: mindig élethű, nem sieted el, szinte előttünk van a kép a szituációról, amiben a lány éppen van. Az írásképed pontos, precíz és alapos. 

A párbeszédeid többnyire szabályosak, a leírásaiddal sincsen gond: szép, aprólékos, ügyesen helyezed bele a környezetbe a szereplőket, s írod le őket magukat is, hogy el tudjuk képzelni a kinézetüket. Bár múlt időben írsz alapjába véve, néhány pillanatban ez zavaró lehet számodra, mert egy-két alkalommal összevegyítődik a jelennel is a leírásod, ami egyébként nem szembetűnő probléma, de gondoltam, szólok miatta.

Nagyobb helyesírási hibákkal alapvetően nem találkoztam, bár egy-két szóismétlésbe néha belefutok, ami gyakori hiba az íróknál, de például a szinonima szótár használatával, vagy többszöri átolvasással ez könnyen kiküszöbölhető. Az apró vesszők hibák még azok, amiket ki tudnék emelni, de alapvetően ügyesen írsz, igyekszel mindig izgalmas fordulatokkal tarkítani a történetet.

4/5

Összesen: 12/15

Nagyon sok sikert kívánok Neked a továbbiakban is: