Kritika 25# - Fear & Loathing

Szervusztok, drágák!

Meghoztam legújabb kritikámat, melyben Meredith blogját, a Fear & Loathing-ot fogom véleményezni. Mivel a designról nem kért elemzést az írónő, így az általam adható maximális pontszám 15. Lássunk is hozzá!

Történet: A blog címéből rögtön sejtettem, hogy ez egy horror műfajú sztori lesz, és amikor megnyitottam az általad elküldött linket, nem is csalódtam. Megjegyzem halkan, imádom a ilyesfajta történeteket, így alig vártam, hogy belekezdhessek a Fear & Loathing elolvasásába is. 

A fülszöveget elolvasva le voltam nyűgözve. Először el nem tudtam képzelni, hogyan lehet jól megfogalmazni egy horror történet ismertetőjét, de te, azt kell, hogy mondjam, jó munkát végeztél. Nem tudom, hogy rendelted-e a fülszöveget, vagy netán saját kútfőből származik minden sora, mindenesetre nekem felkeltette az érdeklődésemet a történet iránt, mert izgalmas volt, és amint a végére értem, felcsigázta minden egyes idegszálamat. Egyetlen egy apró dolgot azonban nem értettem vele kapcsolatban: miért nem a főoldalra tetted ki, hogy elsőre mindenkinek szem előtt lehessen? Általában az a megszokott a fülszövegeknél, ha rögtön szembetalálja vele magát az olvasó, amint rákattint a blogodra - elvégre így tud elsőként véleményt formálni róla. Vannak olyanok, akik meglátják, hogy nincs kint fülszöveg, és anélkül, hogy alaposabban tanulmányoznák a blogodat, tovább is kattintanak, ezzel esélyt sem adva a sztorid elolvasására. Ha van rá mód, azt javasolnám, inkább hozz létre egy szövegdobozt a főoldalon, minthogy egy külön oldalt szánj az ismertetőre.

Az alaptörténet egyébként meglehetősen elnyerte a tetszésemet. Igaz, még csak két fejezet van fent, de azok kezdetnek nem rosszak. Ugyan tartalmukat tekintve kicsit vontatottak néhol, ettől eltekintve (na meg a néhány helyesírási hibától, melyekre később kitérek majd) azonban élvezhető az olvasásuk. 

A főszereplő családot, akik házról házra költöznek gyakorlatilag, mert furcsábbnál furcsább dolgok történnek velük, igen nagy rejtély lengi körül. Főként a gyerekek életébe nyerhetünk bepillantást, így minden más cselekményszál csak halvány, lényegtelen dolognak összpontosul a háttérben. A második fejezet végén azonban fordulat áll be: hirtelen a lányok szüleinek összeveszésével megváltozik minden. Azt ugyan még nem tudjuk, mitől alakult ki közöttük ez a hirtelen szóváltás, de reméljük, a későbbiekben erre is, és sok más megválaszolatlan kérdésre is fény fog derülni. 

Összességében tehát egy ígéretes, egyedi történetről beszélünk, elvégre a blogvilág manapság horrorhiányban szenved. Attól eltekintve, hogy néhol lassabban, vontatottabban írsz, és felesleges dolgokat is közölsz velünk, jó a sztori. Tanácsként csak azt tudom mondani, aprólékosabban dolgozd ki az eseményeket, hogy egyértelműbbek legyenek az olvasó számára.

4/5

Szereplők: A két testvérpár, Anette és Josette között hihetetlen, mennyire erős kötelék van. Monitoron keresztül is érezhető, mennyire szeretik egymást, és bármit megtennének a másikért. Nekem személy szerint már első pillanattól kezdve szimpatikussá váltak. 

A fiatalabb, Anette, néha furcsa rémálmokkal kínlódik, amelyek gyakran kihatnak a való életére is. Amellett, hogy ezt a különleges képességet birtokolja - mely nevezhető balszerencsének is -, egy kedves, élettel teli, vidámnak tűnő lány, noha a múltban több tragédia és megrázkódtatás is érte. 

Nővére sokkal visszafogottabb életet él húgánál: általában otthon ül, tanul, ritkán mozdul csak ki a házból, jobban mondva a szobájából. Tanulás terén szorgalmas, ennyit már biztosan tudunk. Mivel a második fejezetnél tartasz csupán, sok mindent nem tudunk meg róluk, ami a személyiségüket illeti. A családi hátterüket ismerjük, a külsejükről viszont többet is írhatnál: attól még, hogy a szereplőknél ott vannak a képek, nem feltétlen kell folyton azokra támaszkodni.

Annabelle az, akit még megismerünk a történet elején. Új helyre költözve, Anette egyik legjobb barátnője lesz. Az anyja nemrégen elhagyta őt, az apja pedig azóta kifordult magából, gyakran részegen megveri lányát. Szerencsére a nagybátyja náluk lakik, s így Annabelle sokszor megússza a pofonokat. Sokat nem tudunk róla, személyiségét egyenlőre homály fedi. Rejtélyes lány, az biztos, valami titkolnivalója tuti van - egyszerűen érzem.

Diana azon karakterek egyike, akiről a legkevesebbet tudni. Szeret bulizni, Josette legjobb barátnője, akit igyekszik gyakran kirángatni a négy fal közül. 

Gyakorlatilag, ennyi, amit elsőre el tudok róluk mondani. Tetszik a karakterek személyisége, bár jobban ki lehetne őket dolgozni, legalábbis a mellékszereplőknél. A külsejükre sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, nem elegendőek ugyanis a képek.

4/5

Fogalmazás, stílus: Itt már a kelleténél picivel több hibát találtam: először is, sok a szóismétlés - helyesbítek, nagyon sok, főként bizonyos bekezdésekben. A "lány" szót például egy mondatban volt, hogy többször is leírtad, majd a rákövetkező mondatban szintén. Továbbá, a keresztneveket is túlságosan gyakran használod. Ez kezdő hiba, de könnyen lehet orvosolni az internetes szinonimaszótár alkalmazásával. Neked is ezt javasolnám. Hidd el, néhány használat után észreveszed majd, hogy bővült a szókincsed, könnyebben jönnek majd a változatos, rokonértelmű szavak.

A másik hiba - számomra legalábbis - az, hogy sok a felesleges leírás. Úgy értem, rengeteg helyen írsz olyanokat, mint például: lementek, átmentek, beszélgettek, ennyi. Szó sincs arról, mi volt a beszéd témája, azaz: kevés a párbeszéd! Az ilyen leírásokat kissé feleslegesnek tartom. Helyette fektess hangsúlyt a lényegesebb történések kiemelésére és a párbeszédekre, hiszen azok is nagyon fontosak egy sztori szempontjából.

Ezektől eltekintve egész jól írsz, nem vagy kifejezetten kezdő. Noha néhol kicsit zavart, értetlen a szöveg, mégis ki lehet rajta igazodni. Tanácsként: próbálj aprólékosabban, részletesebben írni az egyes eseményekről, hogy feszültségkeltő hatást produkáljanak, mert ha csak elsiklasz felettük és a lényegtelen dolgokat ecseteled, nem lesz nagy siker a történeted.

3/5

Összesen: 11/15

Remélem, nem bántottalak meg a kritikával. Csak olyanokat írtam, amik a javadra - és a blogodéra - válhatnak. Sok szerencsét a továbbiakban: