Kritika 56# - Felszálló Sötétség

Sziasztok! :)
Meghoztam a legújabb kritikát, melyet kedves Hanna Krecsony rendelt tőlem Felszálló Sötétség c. blogjáról. Kezdjünk is bele!

Kinézet: Első benyomásként azt tudnám mondani, elég szürke, holott ez nem teljesen igaz, elvégre néhol belevittél egy kis vörös színt is, ami igazán jót tett neki, mert megad egyfajta alap hangulatot a blognak, és emiatt nem tűnik egyhangúnak sem. 

A fejlécről: először is leszögezném, hogy nekem túl kicsi a fejléc képe. Természetesen, attól még, hogy nem kódos designról van szó, nincs baj a külsővel, de én azt mondom, szerintem túlságosan keskeny a blog szélessége. Egyrészt, a fejléc is elég aprónak tűnik, nem túl szokványos a mérete, másrészt pedig maga a bejegyzés-rész is túl keskeny. A helyedben mindenképpen állítanék rajta, nagyobbítanám kicsit, és akkor már a fejléccel is variálnék kicsit. El is mondom, miért. Alapvetően nem rossz - mielőtt megijednél a szavaimtól -, viszont kissé üresek érzem. A háttérben láthatunk két alig összemosott képet, melyeken árnyak szerepelnek, az előtérben pedig egy rejtélyes lány karakter van, akinek nem látni az arcát... plusz némi vér. Ezzel mind semmi baj nincs, de az elmosása eléggé hanyag módon történt. A karján például totálisan átlátszik a háttérben található oszlop, a füst pedig annyira beteríti a kalapját és a fejét, hogy szinte beleveszik a szürkületbe. Én, személy szerint picivel több olyan textúrát alkalmaznék, ami hangulatában is passzol a blog történetéhez - hasonlóakat a meglévőkhöz, csak némileg többet, s természetesen igényesebb határelmosással alkalmaznám őket. A központi karakterrel egyébként nincs baj, de úgy kellene ráilleszteni a fejlécre, hogy a körvonalai ne halványuljanak bele a háttérbe, mert pont az lenne a lényeg, hogy valamivel kitűnjön a szürke ködből. Ezen kívül a felirat - mely színben tökéletesen passzol a vörös vérfoltokhoz - stílusa sem éppen a legjobb választás. Igaz, az tetszik, hogy kézzel írt formája van, de kissé olvashatatlan a betűtípus. Egyébként nagyon jó összhangban van a design többi részével.

Egyebek: a blog háttere szürke, némi alig látható mintával díszítve. Mivel alapkép, ezért nem rossz. de én mégis tennék helyette valami egyedibbet, például füstfelhőket, árnyalakokat, ilyesmiket, amelyek jól tükrözik a sztori hangulatát. A bejegyzések háttere átlátszó, de picivel sötétebb szürke, már-már fekete színben mutatkoznak. Ez így remek, nincs is rajta mit változtatni. 

A történet fülszövegét a modulsáv legtetején helyezted el, ami kiválóan szem előtt van, így örültem neki, hogy ott találom. A felette elhelyezett menekülő gif nagyon illik ide, jó választás. Terjedelmileg a szöveg teljesen megfelelő, a tartalmát tekintve pedig szintén. Engem személy szerint elsőre megfogott, felcsigázott, hiszen elárulod, kiről is szól a történet, és miből adódik majd a konfliktus, de előtte szépen felvezeted a sztori hangulatát a világ "rosszabb" oldalának bemutatásával. Nagyon megkapó, az egyszer biztos. Őszintén mondom, hogy nem tudok belekötni, hiszen minden tekintetben megfelel egy jól megírt rövid ismertetőhöz. 

Az oldalakról: a tartalomjegyzéknél találjuk a blogod fejezeteit, ám nem megszokott módon linkelve. Különböző montázs képekre kattintva juthatunk el az aktuális részhez, amely, meg kell mondjam, nagyon ötletes, ráadásul igényesen összeállított. A szereplőknél gifekkel és néhány mondattal mutatod be a történet karaktereit. Ezeket is szépen elrendezted, szintén egyedi vonásként tudható be. A traileren látszik, hogy ugyan nem profi munka, de ettől eltekintve nagyon ötletes, hogy a történetet párbeszédekkel illusztrálod, emellett figyelemfelkeltő gifeket teszel a videóba. A köszönetnyilvánítás szerintem egy nagyon kedves gesztus felőled, főként, hogy külön oldalt hoztál neki létre. Látszik, hogy törődsz a támogatóiddal, az olvasóiddal, ami számomra egy nagyon pozitív élmény. Ritka az ilyen lelkes, ám odaadó blogger. Örülök, hogy te egy vagy közülük. Végül pedig a díjaidat mutatod utolsó oldalként, ahol felsorolva linkeled be őket, hogy hozzájuk lehessen férni. Jó, viszont zárójelben jegyezném meg, hogy a "díjjam" szót csak egy j-vel írjuk.

A chat nagyon-nagyon elnyerte a tetszésemet. Ilyennel még nem találkoztam, pedig jó pár blogra látogattam már el. A Csevegő feliratra kattintva előugrik a box, s ismételve ezt el is tűnik, ha már nincs rá szükség. Megkérdezhetem, csak így mellékesen, hogy ezt hogyan tudtad megvalósítani?

Az archívum egységesen rendbe szedett, a cseréket is szépen linkelted, nem lehet hogyan beléjük kötni - persze ezek alapdolgok, a lényeg a teljes design volt. ami összességében nekem tetszett, noha a fejlécen és a blog szélességén változtatnék. Ettől eltekintve: csak így tovább!

4/5

Történet: Mivel én személy szerint imádom a misztikus, fantasy történeteket, nagyon örültem, hogy a tied is egy közülük, hiszen úgy vetettem bele magamat, hogy érdekelt a blogod, s amikor elkezdtem, sokkal jobbat kaptam, mint amire számítottam. Úgy gondolom, elég nehéz manapság olyan történetet írni a neten, ami az egyediség valamely vonását viselné, neked mégis sikerült, azt kell mondanom, mert még sehol nem találkoztam hasonló alapsztorival, és ez szuper, elvégre azt jelenti, tengernyi kreativitást birtokolsz - azaz ha törődsz a bloggal, egy nagyon jó történetet tudsz felépíteni belőle. Na, de mielőtt agyon fényeznélek írói tehetséged miatt, rátérek a blogsztorijának alaposabb véleményezésére:

Már eleve a prológusod nagyon megfogott. Egészen egyedi módon kezdtél bele az írásba, mégpedig úgy, hogy egy korábbi történést ismertettél velünk, mely nagyon szorosan kapcsolódik a főszereplő létéhez. Ez a rendőrségi jelentéses megoldás egyszerűen fantasztikus volt részedről, méghozzá több okból is: először, mivel egyedi vonás, és hát ugyebár, fő az egyediség egy blog tekintetében. Másodszor pedig, egyszerűen annyira magával ragadóan írtad az akkor történt eseményeket, hogy gyakorlatilag attól a perctől kezdve a blogod rabja lettem. Kisebb túlzással, de így van. Úgy vezetted sorra a cselekményeket az előszóban, hogy a szavaid csak olvastatták magukat, amit így elsőre egy nagyon pozitív jelnek vettem. Rögtön bele is kezdtem hát a fejezetek tanulmányozásába.

Eddig négy rész íródott meg a prológuson kívül melyek nagyjából a következő eseménysorozatokat foglalják magukba: Nimue, a Sátán lány megszökik a Pokolból, mert rájön arra, hogy apja - jobb szó talán az alkotója -, Genatekt a halálát akarja. A Földön talál menedéket, de mivel elég szokatlan neki a hely, be kell illeszkednie, hogy ne keltsen feltűnést. Ehhez képest érkezése után megnő a gyilkosságok, öngyilkosságok, rablások száma, melyekért nyilvánvalóan ő a felelős, de az embereknek valahogyan ez nem tűnik fel - hiába, a Föld lakói züllöttek, szinte egytől-egyig, nem foglalkoznak efféle apróságokkal. Nimue így nyugodtan éldegél, szállodáról szállodára jár, miközben mások vérét szívja - szó szerint -, és kiszipolyozza a lelküket, ugyanis őt ezek tartják életben. Egy napon azonban kiderül, hogy Genatekt felküldte a Pokolból a különböző, a lánynál tökéletlenebb teremtményeit, hogy végezzenek vele, így vámpíroktól kezdve az orkokig mindenki le akar csapni a Sátán lányára. Hiába a sok erőfeszítés, egy, a fajok között kirobbanó kis harc közepette Nimuénak sikerül elszöknie, és felkeresi az Amerika többi részén élő teremtményeket abban a reményben, hogy szövetségesre akad bennük. A vérfarkasoknál nem jár sikerrel - ó, ezt sajnáltam nagyon, pedig a vérfarkasok a legkirályabb misztikus lények -, a szirének viszont csatlakoznak hozzá. 

Ez az utóbbi rész különösen megfogott, hiszen alig várom, hogy kiderüljön, a két felet milyen egyéb misztikus lények fogják még alkotni. A háború mindig egy izgalmas téma volt az én szememben, hát még egy fantasy világban! A toborzás kezdetét vette, melybe nagyon fokozatosan kezdted belevezetni az olvasóidat. 

Nagyjából itt tart az idősík, és amellett, hogy ilyen jól kitaláltad az eseményeket, még izgalmasan is tálalod mellette. Ami pedig a legfontosabb: érdekfeszítően írsz, telerakod fordulatokkal a sztorit, amitől még kíváncsibbak leszünk a folytatására. Csak annyit tudok mondani, szép munka!

5/5

Szereplők: Hűha, itt mit is mondhatnék? Először talán annyit, hogy a szereplők - és a misztikus lények fajainak - kiválasztása valami zseniális. Oké, igen, tény, hogy minden második fantasy blogban szerepelnek vámpírok, vérfarkasok, angyalok, és a többiek, amire az ember rögtön rávághatná, hogy sablonos. Ha annyira sablonos a téma, miért van ekkora sikere még mindig a Twilightnak? Vagy miért nézik annyian a Teen Wolf című sorozatot? Nyilván ez abból adódik, hogyha jól van tálalva a sztori, akkor kutyát sem érdekli, mennyire gyakori szereplőket választ az illető hozzá. Te pedig egyedi módon írod a történetet, így nem kell félned, hogy beleesel ebbe a közhelyes állításba. 

Elsőként, mindenek előtt szeretném kiemelni a főszereplőnket, Nimuét, aki maga a Sátán lánya. Miután rájött apja gonosz tervére, felkerült a Földre, hogy megpróbálja megakadályozni benne. Mivel egy pokolfajzatról, egy démonról beszélünk, egyértelmű, hogy alapjába véve egy erős, nagy hatalommal bíró személy. Ám mivel Genatekt legtökéletesebb "mesterműve", ezért gyakorlatilag minden más fajnál erősebb és felsőbb rendű, megölni lehetetlenség - legalábbis a Földön. A törékenynek tűnő, ártatlan, fiatal, női külső mögött egy céltudatos, érzelemmentes, nagyon kitartó lélek lakozik, aki erejét nem fél megmutatni senkinek sem. Tudom, a Sátán ivadéka, meg minden, ezért el lehet könyvelni gonosz fattyúnak, de ettől függetlenül nekem valamiért szimpatikus, hiszen sajnálom is kicsit. Elvégre, Genatekt meg akarja ölni, és eleve nem tehet róla, hogy így született, érzelemmentesen és ridegen. Ez lett belenevelve. Szóval én mindenképpen mellette állok, és remélem, később csak kialakul köztük valami Galennel... (tenyérdörzsölés, gonosz kacaj). 

Ha már Galennál tartunk, ő egy vámpír, aki előbb fogva tartotta főnöke parancsára Nimuét, ám aztán, amikor rájuk törtek az orkok, ahelyett, hogy vigyázott volna a lányra, hagyta futni. Ennek szimplán az az oka, hogy elkezdett valamit érezni iránta, mondjuk szerelmet. Talán annyira még nem fejlett az érzés, de jó úton jár a rózsaszín ködfelhő felé. Ez számomra ütős fordulat volt, és nagyon tetszett. A folytatásban szurkolok neki, hogy sikerüljön szerelemre lobbantania Nimue szívét is iránta, hátha tud rá hatni. Hiszen amellett, hogy egy jóképű vérszívó, még kegyelmes is volt a lánnyal, ami csak azt bizonyítja, képes gyengéd érzelmek táplálására. Nekem mindenképp egy pozitív karakter, a kedvenc férfi szereplőm - eddig, noha még nem sokan bukkantak fel.

A többiekről tulajdonképpen bővebben nem igazán érdemes szót ejteni, hiszen csak néhány mondattal lehetne jellemezni őket. Kevésszer bukkantak fel eddig, így nagyon nem is tudunk róluk képet alkotni. Az azonban rögtön megállapítható - talán már az első sortól -, hogy Genatekt maga a Sátán, tehát gonosz, erkölcstelen, elfajzott és a többi negatív szinonima. A vérfarkasok vezére, Aaron elsőre szimpatikusnak tűnik, olyan karakternek mondanám, akiről süt a becsület, s nyilván igazi vezéregyéniség, ha már egy falkát vezet. Az emberei engedelmesen hallgatnak rá, tehát nagyon nagy hatalommal bírhat a saját fajtáján belül.

Külsőleg nagyon jó jellemzéseket adsz a szereplőidről, amiért meg vagy dicsérve, hiszen sokan hajlamosak erről elfelejtkezni. A személyiségükre is utalsz aszerint, mennyire fontos karakterek lesznek a későbbiek során, tehát ezzel sincsen gond. Valójában mindenkit jól kidolgoztál eddig, külön egyéniségeket kovácsoltál belőlük, így nem tudok belekötni velük kapcsolatban semmibe. 

5/5

Fogalmazás, stílus: Nos, a kemény mag - mert hát ugye a legfontosabb egy blogban, hogy ha már írsz, akkor azt csináld is jól. Ezt az elvet követem én is, legalábbis igyekszem minden erőmmel.

Először is, láttam, hogy a soraidat közzététel előtt átolvastatod a bétáddal, Orsival, ami egy nagyon bölcs döntés, hiszen egy segítő társ az ilyen helyzetekben mindenkinek jól jön, legyen az kezdő, vagy profi írópalánta. Neki, és nyilván neked köszönhetően, hiszen te írod a történetet, gyakorlatilag helyesírási hiba nélkül vezeted végig az eseményeket. Próbáltam kukacoskodni, szigorúan olvastam át minden szót kétszer is, hogy biztosra menjek, de efféle problémával egyáltalán nem találkoztam, így nagyon élvezhető volt a haladás a soraid között. 

Ami viszont a szemembe ötlött egy alkalommal, az afféle elgépelés, a második fejezet közepe táján. Idézem:

"- De miért akartak pont Ausztráliába akarnak vinni?" - gondolom, te is látod, mi ezzel a probléma. Az igét kétszer írtad bele a mondatba, de teljesen más igeidőket használva. Ezt feltétlen javítsd ki vagy az egyik, vagy a másik variációt előtérbe helyezve.

A párbeszédeid szabályosak, nem igazán lehet beléjük kötni. Mindig érteni, ki beszél kihez, és hogy egyáltalán miről van szó. Ugyan a mondatok közbeni cselekvésekről szívesen olvasnék többet (ez annyit takar, hogy illusztrálod, miket csinálnak a karakterek beszéd közben), de remélhetőleg erre a későbbiekben majd odafigyelsz. A leírásaid egyszerűen pazarok, tökéletesen jók, nem kell belőlük sem több, sem pedig kevesebb. Tartsd ezt a mennyiséget továbbra is. Minőségileg annyit mondhatok, nagyon szépen írod le a szereplőket, a környezetet, a különböző tárgyakat, és az elbeszéléseidnél, amikor a Pokolról mesélsz, szintén az elégedettség érzése uralkodik el rajtam.

Az írói stílusod különleges, már észre lehetett venni, hogy kialakult egy állandó írásképed, amit előszeretettel használsz is. Itt főként a drámai vonalat helyezed előtérbe, ami nagyon jól áll neked, hiszen olyan élethűen tudsz fogalmazni, hogy minden egyes részlet, amiről szó van, betűnként épül fel a szemünk előtt.

Összegezve tehát, egy pazar blogról beszélünk, ahol nem mellesleg a helyesírás is kitűnő. A szereplők választása nagyon találó, az egyediség is fő vonalként jellemzi az oldalt, szóval én nagy reményeket fűzök hozzá.

5/5

Összesen: 19/20

Nagyon sok sikert a továbbiakban is: