Sziasztok!
Ma egy kritikával érkeztem, melyet egy különleges blogról írtam. A címe Our Fantasy World - biztosan hallottatok már róla. Ha nem, elég szomorú, ugyanis Baikon oldala egyszerűen eszméletlen.
Kinézet: Ha jól emlékszem, azt írtad, a blog designjáról nem muszáj kritikát írnom, csak ha van kedvem hozzá. A helyzet az, hogy szerintem ezzel együtt teljes a véleményem, de csak hogy az arányok is igazságosak legyenek, ezt a szempontot nem fogom pontozni a véleményezés végén, csak a többit. Ettől függetlenül, nézzük is, mivel állunk szemben:
Nyilvánvalóan az első, amelyet egy, az oldaladra tévedő ember meglát, a fejléc. Azt kell mondanom, alapvetően nagyon tetszik rajta a madár képe, hiszen úgy gondolom, a hangulatot nagyon visszaadja, főként, ha még a háttérre is vetünk egy pillantást. Ennek ellenére azonban túl nagy helyet foglal el, s mivel csak ő szerepel karakterként a fejlécen, kissé üres benyomást kelt annak többi része. Persze a felirat még ott van, ami valamennyit segít a helyzeten, de ettől függetlenül én jobban kidolgoznám a hátteret - például különböző textúrákat tennék rá, melyek jól visszaadják a blog alapvető hangulatát, esetleg színhelyeit.
A blog háttere egyértelműen csodálatos, hiszen amellett, hogy valamilyen szinten egyedi - én még hasonlót sem láttam más bloggerek weblapján -, remekül tükrözi a hangulatot, és ad egyfajta "kezdő" érzést, mire is számíthatunk az írótól a későbbiekben. A színei tényleg szépek, s az még különlegesebbé teszi az összhatást, hogy a bejegyzéseknél átláthatjuk a hátteret, miközben éppen valamelyik történetet olvassuk. Sok blognál adódik ebből probléma, például hogy túlságosan átüt az egész, amitől nem látszik rendesen a szöveg, és a többi... De nálad ez nem okoz gondot, hiszen remekül olvashatók a soraid.
Az oldalakról: meg kell mondanom, tetszik, hogy a többséggel ellentétben a te oldalaid közvetlenül a fejléc alatt találhatók, és nem valahol balra, a modulsávban. Noha azt nem igazán értem, miért éppen vöröses színárnyalat jelzi rajta effektként, ha éppen abban a menüpontban járunk, elvégre kissé elüt a színvilágtól. Ha jó megnézzük, a kék sokkal igényesebben festene helyette, hiszen egyrészt, a háttérben is fellelhető pontonként ez a szín, másrészt pedig, a fejlécen szereplő madár szemei is úgy tekintenek vissza ránk. Mindenesetre, nem fogok ilyen apróságnál leragadni, helyette áttanulmányozom az egyes oldalak tartalmát.
A novelláknál - mily meglepő, - rövid történeteket olvashatunk, melyeket igényesen elrendezve belinkeltél egymás alá, hogy könnyen ki lehessen rajtuk igazodni. Az itt megjelenő kék szín láttán már fel is lelkesültem, ugyanis kitűnő választás, ha már csak a színvilágot nézzük. Őszintén szólva, a novellák címei felkeltették a kíváncsiságomat, ezért bele-beleolvastam némelyikbe, hogy legyen némi fogalmam a tartalmukról, illetve az sem árt, ha alaposabban megismerem az író stílusát. Más szemében valószínűleg kissé "elvontnak" tűnnének egyes munkáid, hiszen kiemelt szerepet játszik bennük a kegyetlenség, a brutalitás. Ennek ellenére én nem vagyok előítéletes, nekem kifejezetten tetszettek a szépen megfogalmazott írásaid.
Az egyoldalasaidra egyszerűen nincsenek is szavak. Bár nem minden ebbe a topikba fog tartozni, amit írok, de el kell mondanom újra: a fogalmazásod valami fantasztikus - a későbbiekben ki is fogok rá térni. Ugyan az időm hiánya miatt nem sikerült mindegyiket végigolvasnom, de biztos lehetsz benne, hogy a későbbiekben be fogom pótolni ezen hiányosságaimat. Az első, amely megfogott - már csak a cím alapján is - a Gyilkos szépség volt. Igaz, hogy többet is átfutottam, s ennek kapcsán rájöttem valamire: hiába egyoldalasak ezek a kis irományok, teljesen érezhető, hogy van háttértörténetük, s aki nagy képzelőerővel rendelkezik, mint te magad is, az könnyen tovább tudja magában szőni a történetszálakat. Ehhez kapcsolódóan meg kell említenem, nagyra tartom a munkádat, hiszen ezeknek köszönhetően az emberek elkezdenek gondolkodni, amit manapság sajnos egyre ritkábban csinálnak. Ellenben te csodás munkáiddal kezdő löketet adsz nekik, hogy használják a fantáziájukat, engedjék szabaddá minden gondolatukat, s merüljenek el mindeközben a blogod mesésebbnél mesésebb sztorijaiban. Éppen ezért (is) részemről ment a feliratkozás.
Az életrajzokat elbűvölve olvastam végig. Nem csak azért, mert szépen fogalmaztad meg őket, de emellett még érdekfeszítően is írtad le az egyes szereplők történetét. Itt is látszik, hogy képzelőerődnek határai nincsenek, izgalmasabbnál izgalmasabb momentumokat csempészel bele a karakterek életébe, mely által jobban képbe kerülünk velük kapcsolatban.
A skarlátszemű lány oldaladról nem írnék bővebben - illetve itt nem. A következő szempontoknál szeretnék inkább a fő művedre koncentrálni, éppen ezért addig befejezném a design "maradék" részének kielemzését is.
Végezetül a modulokról ejtenék néhány szót: az tökéletesen rendben van, hogy leírod nekünk, a blog tartalma teljesen egyedi, szerzői jogok védik, és a többi. Azt hittem, ide fogsz még kapcsolni egy kis magyarázatot is az oldalakkal kapcsolatban, adsz róluk némi útmutatást, hogy melyik menüpontot miért hoztad létre, mi a szerepük, ilyesmi. Azonban sajnálatos módon ezzel nem találkoztam, pedig érdekelt volna, mi alapján vetemedtél éppen ilyen történetek megírására. A chat színeivel félig-meddig értek csak egyet. A sötétkék árnyalata nagyon tetszik, pont ideillő, ám a világosabb picit elüt tőle, és ráadásképpen nagyon kirikít róla. Én a helyedben picit variálnék vele, hogy ne legyen ennyire kirívó, helyette olvadjon bele jobban az összkép hangulatába. A népszerű bejegyzések modult feleslegesnek tartom, túl sok helyet foglal el. Ehelyett például beiktathatnád a fent említett, szükségszerű információs szövegdobozt.
Összességében úgy gondolom, a blog designjának összképe magában hordoz egyfajta rejtélyes, izgalmas hangulatot, mely elsőre felkelti az ember figyelmét, s nem hagyja nyugodni addig, amíg körül nem néz az oldaladon. Ha pedig ezt megtette, garantáltan rendszeres olvasóvá válik, tapasztalatból mondom. Egyébként csak ajánlani tudom a blogodat azoknak, akik szeretik a misztikus történeteket, a fantasykat, s nem utolsó sorban szeretnének egy olyan író tollából lebilincselő műveket olvasni, akinek a fogalmazása tökéletesen baráti a szemnek - és a helyesírási szabályzatnak.
Történet: Nos, mivel egy eléggé átfogó fantasy sztoriról van szó, nehéz elkezdeni a történet kiértékelését, hiszen annyi mindent szeretnék megemlíteni a kritika során, hogy azt sem tudom, hol kezdjem el. Először talán egy apró észrevétel: ha a szöveget sorkizárttal írnád balra igazított helyett, talán igényesebben festene, szebb látványt nyújtana első benyomásként. Persze, ez már csak formaság és ízlés kérdése. Rátérve a komolyabb részére:
Sorjában haladtam a bejegyzésekkel, így elsőként a városleírást tanulmányoztam át. Szégyenemben szinte elsüllyedtem a hosszú sorok elolvasása után - ugyanis azt hittem először, egy kissé vontatott, unalmas szöveg vár majd a képzeletbeli Ronomról, ehelyett azonban kellemes csalódásban volt részem. Hihetetlenül jó megfogalmazással ismerteted meg a város minden szegletét és érdekességét az olvasóval. Leginkább egy nagyon lebilincselő történelem leckéhez tudnám hasonlítani, hiszen a múltbéli legendák és híres családok mellett betekintést nyerhetünk a növény-, illetve állatvilágára is, nem utolsó sorban pedig képbe kerülünk a kultúrája, vallása szempontjából is. Komolyan mondom, szinte tátott szájjal böngésztem a betűket, annyira lekötöttek. Amellett, hogy egyedi módszer volt részedről Ronom ismertetése, még érdekfeszítőre is sikeredett megírnod - ami ugyebár nem lehetett egyszerű. Mégis csak egy nyersebb témáról van szó, nem mellesleg pedig rengeteg munka kigondolni és felépíteni egy hasonló terjedelmű szöveget. Neked azonban ez is sikerült, szóval le a kalappal!
A prológusod E/3 személyben íródott, ami erre a célra jobban is megfelel, mintha valaki a saját történetét mesélné el. Ahogyan azt kell, egy múltban lezajló eseménysorozatot szemléltet. A szöveg gyakorlatilag olvastatta magát: izgalmas volt, érdekes és végig érezni lehetett alatta egy kis feszültséget a kibontakozó bonyodalomnak köszönhetően, melyet az "in medias res" eszközével rögtön úgy kezdesz, hogy az olvasó nincsen teljesen tisztában a történtekkel.
Az első fejezet szinte száznyolcvan fokos fordulatnak tekinthető, hiszen több szempontból is merőben más, mint a prológus volt: a szemszögváltás csupán a kezdet, elvégre a mindentudó szerepét felváltja egy karakter E/1 számban íródott beszámolója, aki nem mellesleg egy hölgy. Az élete gyakorlatilag össze sem hasonlítható a ismertetőben szereplő férfiéval, mert míg ez utóbbi meglehetősen búbánatos, kissé komor, a lány - ahogyan a cím is mutatja - gyakorlatilag gondtalan életet él. Azt hihetnénk, semmi közük sincsen egymáshoz, tekintve, mennyire más már csak a személyiségük is a mindennapjuk mellett, ám egy közös pontjuk mégis akad. Ez a valaki az inas, Fafhen, aki családjuk hű szolgálója (a jó öreg komornyik, aki a filmekben is szinte a legidealizáltabb szereplő). Szem- és fültanúja az esetnek, ahogyan Belissa con Ralowen már sokadik kérőjét küldi el magától, méghozzá nem akármilyen stílusban. Rögtön megmutatkozik, már ennél a jelenetnél is, milyen jellemvonásokkal rendelkezik valójában a főhősnőnk, noha erre majd a megfelelő szempontnál fogok kitérni. Az első fejezetet végigolvasva teljesen eltűnt belőlem az a szorongás, mely a prológus alatt jelen volt körülöttem a levegőben. Valahogyan a vidám szófordulataiddal, a szemszögváltással, a humoros jelenetekkel sikerült eloszlatnod a ködfelhőt a fejem fölül, hogy mosollyal az arcomon kezdhessek bele a második rész olvasásába.
Ez a rész gyakorlatilag eseménytelenül telt el, ha szabad így fogalmaznom. A lányt számon kéri apja, amiért az elüldözte az aktuális kérőjét az udvarból. A férfi szerint már ideje lenne megházasodnia, ám Belissának senki sem elég jó, mindenkiben talál valami hibát, s ebből adódnak mindig a nézeteltérések a családon belül (is). Ez ugyebár most sem alakult másképp, így a fagyos hangulatú vacsora után a "kisasszony" visszavonul a szobájába, és igyekszik megnyugtatni magát egy kád forró fürdő segítségével.
A harmadik fejezetben az események újabb fordulatot vesznek. Belissa arra ébred, hogy Fafhen keltegeti, s elárulja neki, mekkora bajban vannak jelen pillanatban. A házba betörtek, a család veszélybe került, így a lánynak menekülnie kell, mert ő az egyetlen, akinek még egy szikrányi esélye is van a túlélésre. Az öreg szolgáló itt is tanúbizonyságot ad hűségéről és becsületességéről, mert mielőtt ő maga is feláldozná magát "az égő ház oltárán", tanácsokkal - sokkal inkább utasításokkal - látja el Belissát, mit csináljon, miután maga mögött hagyta otthonát. Az egész helyzet olyan drámaira sikeredett, legalábbis magadhoz képest, hogy elkönyvelem az eddigi kedvenc részemnek, azt hiszem. Végig fűtött az izgalom, a kíváncsiság, s megannyi megválaszolatlan kérdés lógott a levegőben, melyekre csak a folytatásból tudhattuk meg a választ.
A Háromlábú kutya lesz a következő fontos, központi helyiség a birtok után, hiszen a lány Fafhen szavait észben tartva a fent említett kocsmába igyekszik. Erőt véve magán a megrázkódtatások után, melyeket át kellett élnie - a leégett ház látványa, a szülei halálának tudatosulása -, zökkenőmentesen, észrevétlenül, a városi nép hétköznapi emberei közé olvadva sikerült eljutnia a fogadóba. Az út során kiválóan alkalmaztad Belissa lelkivilágának ábrázolását, illetve a tájak, a város részeinek leírását. Tipikusan filmbe illő jelenetnek tűnt számomra, szinte magam előtt láttam ezt a lassúnak tűnő, meglehetősen hosszas eseménysorozatot. A Háromlábú kutyába érve a lánynak szerencséjére nem kell megállnia, s azon tűnődnie, mi lesz ezután, mert a segítsége egy Synestra nevű nővel együtt tűnik fel a képben.
A folytatásban megtudhatunk többet is jó szándékú, ám elég keménykezű és határozott fellépésű mesteréről, aki a leány kérésére megtanítja őt idővel az ölésre. Belissa érthetően szomjazik a bosszúra, s Synestra talán a legjobb tanítómester ezen a téren. Hiszen attól eltekintve, hogy higgadtsága és erélyessége irigylésre méltó, emellett még ügyes harcos is, s úgy tűnik, minden helyzetben talál kiutat, a problémák nagy részére pedig talál megoldást, ha kell. A tanítványát fokozatosan vezeti be az élet csínjaiba, de közben igyekszik okítani őt arról, hogyan kell viselkednie most, hogy csak magára számíthat a rútnak tűnő valóságban. Megmondom őszintén, nagyon tetszett ez a megoldás, hogy a szereplőgárdát bővítetted Synestra személyével, ugyanis meglehetősen pozitív gondolkodású karakternek találom, s nélküle talán nem is lenne annyira élvezetes a sztori. Bővebben írok majd véleményt róla a következő topikban, addig is nézzük tovább az eseményeket:
A mindennapos kiképzések, tanulmányok során Belissa Synestrán kívül egy másik új "barátra" is szert tesz, mégpedig az óriásnak tűnő, ám nagy szívű Timo mellett, aki szintén a segítségére lesz - habár nem tud mindent a lányról, aki hamis személyazonosságot felvéve éli tovább az életét. Az Árnyvadász klán ugyanis nem tudhatja meg, hogy nem halt meg, hiszen akkor üldözőbe vennék, s olyan sorsa jutna ő is, amilyenre a szülei és Fafhen. Ennek ellenére egyenlőre még nincs veszély a láthatáron, a kiképzés és a városba való beilleszkedés így nyugodtan folyhat tovább.
A történet jelen fejezete egy érdekes résznél ér véget: egy új szereplő, Antwer felbukkanásával, aki egy valamivel sötétebb oldalú társaságba vezeti el Belissát, s mutatja meg neki a város kevésbé szép oldalát is. Mielőtt azonban komolyabb baj érhetné a lányt, rájön, hogy ő nem való a férfi bandájába, s szerencsére segítsége is akad Timo személyében, aki a leváratlanabb helyzetekben is ott terem, hogy megmenthesse őt.
Összefoglalva a dolgot: eddig nagyon megtetszett a történeted, hiszen amellett, hogy teljesen egyedi vonásokkal ruháztad fel - és a várost kultúrájával együtt te magad találtad ki -, ráadásképpen annyira jól kezdted el felépíteni az egészet már az elejétől, hogy egy teljesen kerek, érthető sztorit kapunk végeredményképpen, melyben a kitűnő fogalmazáson kívül megmutatkozik az is, menyi fantázia, kreativitás szorult beléd. Részemről ment a feliratkozás.
5/5
Szereplők: Nos, nem is tudom, hogyan kezdjek bele ebbe a szempontba, elvégre számos karakter bukkan fel a történeted során. Közöttük nyilván vannak fontosabbak, s kevésbé lényegesek is előfordulnak, ám ez utóbbiakról nem kívánnék szót ejteni.
A főbb szereplőket előtérbe helyezve egyértelműen megállapítható, hogy a középpontban Belissa van. A lány első pillanatban egyértelműen a "nem szimpatikus" jelzőt kapta tőlem, elvégre a viselkedését kissé ellenszenvesnek találtam. A hiúsága, mely abban mutatkozott meg, hogy állandóan a külsejével, adottságaival volt elfoglalva, szinte idegesítővé vált. Másról sem szólt az élete begubózott otthonában, csak a saját maga fényezéséről, a beképzeltségének állandó fitogtatásáról. Azon kívül, hogy a személyisége ennyire taszító az első pár fejezetben, még rákontrázik a róla kialakult negatív képre azzal, hogy viselkedésével is kihúzza nálam a gyufát. Lekezelően bánik másokkal, mintha ő fényévekkel jobb lenne bárkinél, holott ez koránt sincs így. Úgy tűnik, mintha ő már sokat élt és látott leány lenne, noha a sztoriból egyértelműen kiderül, hogy nem hagyta még el soha a birtokot, éppen ezért fogalma nincsen magáról az életről sem. Idővel azonban - a tragédia után - fordulatot vesz jellemét tekintve: a fellegekből lezuhanva közelít immár a föld realitása felé, s ezzel párhuzamosan barátokra tesz szert Synestra és Timo személyében, akiknek bizonyos mértékben köszönhető is a lány tulajdonságainak megváltozása. Az új életétől kezdve szerényebb körülmények közé csöppen, s ehhez illően próbál alkalmazkodni is. Megtanulja, hogy mások is vannak rajta kívül a világon, nem pedig ő alkotja egyedül annak középpontját. Ezen néhány nap leforgása alatt egy teljesen új ember válik belőle, aki - hála az égnek - sokkalta szimpatikusabb előző énjénél.
A második karakter, akit alaposabban megismerünk néhány jelenet során, Fafhen, az inas. Mint már említettem korábban, tipikus komornyik, aki hűségével és alázatával szolgálja a családot. Becsületessége akkor mutatkozik meg főképpen, amikor a betörés történik, és Belissának segítséget nyújtva menti meg ezzel a lány életét. Ugyan sajnálom, hogy odaveszett a tűzben, mert nem érdemelte volna meg - ahogyan a szülők sem -, de sajnos sejthető volt, hogy idővel sor kerül majd az elvesztésére.
Aki a számomra legkedveltebb karakter, az egyértelműen Synestra. Amellett, hogy merőben más Belissánál - sokat tud a világról, vannak tapasztalatai az élet terén is -, szinte szöges ellentettjének is lehetne nevezni. A lánnyal ellentétben ő nagyon titokzatos, határozott kiállású, tekintélyt parancsoló, legtöbbször higgadt, nem esik pánikba és minden helyzetben tudja, mit célszerű tenni. Igazi vezető egyéniség, Belissa nyilván jó kezekben lesz nála, hiszen jobb tanítót aligha találhatott volna. Az pedig, hogy Fafhen ajánlotta neki, még inkább szimpatikussá teszi számomra. A különleges színű szeme pedig - úgy érzem - még fontos szerepet fog játszani a későbbiek során.
Belissa - avagy Tia - másik barátja Timo, a hóbortos "óriás". Elsőre imádni való karakter, hiszen rögtön egy ölelgetni való Teddy maci ugrik be róla: a kissé elrettentőnek tűnő, grandiózus külső alatt egy csupa szív, kedves, segítőkész, visszahúzódóbb személyiség lapul. Egyértelműen pozitív szerepe van a történetben, s az is észrevehető, hogy megtetszett neki Belissa - ám a lány nem táplá iránta hasonló érzéseket, s ez így is van rendjén. Nem tudnám őket együtt elképzelni, már csak a külsőségükben adódó különbségek miatt sem. A jelenlegi felállás tökéletes, hiszen Timo szinte testőrként óvja a lányt, s ha bajba kerül, rá mindig számíthat.
Főképpen őket nevezném kulcsfontosságú karaktereknek, noha nyilván a későbbiekben többen is fel fognak tűnni még, akik lényegesek lehetnek. Összességében azt tudom elmondani róluk, hogy nagyon szépen kidolgozottak. Bármilyen blogot olvastam is, ilyen alapos egyéniség-felépítéssel még aligha találkoztam. Mind teljesen jól elkülöníthetőek, kicsit sem olvadnak bele az átlagos, szürke szereplők közé, látszik, hogy velük valami terved van a jövőt illetően, hiszen tökéletesen kiforrtak. Amellett pedig, hogy belsőleg nagyon jól jellemezted őket, külsejüket tekintve is elegendő információ áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy élethűen el tudjuk őket képzelni.
A mellékszereplőkkel szintén ez a helyzet: tudni lehet róluk, hogy nincs kulcsfontosságú funkciójuk a sztori menetében, ám mégsem egyszerű átlagemberek, hiszen valamivel megkülönbözteted őket - egy külső tényezővel, egy erőteljesen kitűnő jellemvonással, ehhez hasonlókkal.
Általában mindenhol bele tudok kötni a szereplőgárdába - még a legjobb, népszerűbb blogoknál is -, de nálad akármennyire szeretnék, nem tudok kukacoskodni. Tényleg remek munkát végezték velük, ami a külső-belső jellemzést illeti. P-e-r-f-e-k-t. Azonban - csak azért, hogy ne dicshimnuszból álljon az egész szempont jellemzése - amiről szívesen olvasnék még, az a ronomi emberek viselete. Igen, valóban leírtad még az elején, milyen ruhákban bővelkedik Belissa, s ezzel párhuzamosan a szegényekről is kialakítottál egy tipikus képet, de mégis bővebben informálódnék arról, milyen jellegzetes viseletből mire lehet következtetni egy adott ember kapcsán. Gyakorlatilag, ennyi. Mással nem tudom kibővíteni a gondolatsort, csak ismételni tudom magamat: szép munka!
5/5
Fogalmazás, stílus: Őszintén szólva, először nem számítottam arra, hogy ennyire jó lesz olvasni a blogodat. Ebből le is vontam magamnak a következtetést: ne ítélj elsőre! Egy fiúéhoz képest valami fenomenálisan jól írsz, tényleg élvezet megismerni a jobbnál jobb történeteidet, minden elismerésem. A gyönyörű fogalmazás, az ügyes szófordulatok, a tökéletesen érthető írásmód mellett még egy jellegzetes stílussal is büszkélkedhetsz, melynek drámai, szarkasztikus és humoros oldala egyaránt van.
A szókincseden látszik, hogy nagyon gazdag, igyekszel mindig választékosan fogalmazni, s több esetben sikerül is - néhány szóismétlés ugyan előfordul elvétve, de végül is kinek a helyesírása tökéletes? Ezeken pedig egyébként könnyedén lehet javítani: a többszöri átolvasás, a szinonima szótár használata sokat segíthet adott esetben. Hála a jó égnek ezen kívül gyakorlatilag más helyesírási vagy elgépelési hibával nem találkoztam a fejezetek olvasása során, amiért hatalmas dicséret jár neked. Látszik, mennyi energiát és időt fektetsz az írásba, aminek meg is van az eredménye, mely egy igényes blog tekintetében mutatkozik meg.
A leírásaidra egyszerűen szavak nincsenek. Bámulatosan mutatod be a tájak, az emberek, a városok különböző részleteit, s annyira alaposan építed fel őket, hogy szinte megelevenednek a szemünk előtt, mi is tökéletesen el tudjuk képzelni általad az aktuálisan zajló eseményeket. A párbeszédeid teljesen szabályosak, mindig tudod, milyen szabályt hogyan alkalmazz az adott helyzetben. Először nem is értettem, hogy tud valaki manapság egyáltalán ennyire helyesen írni? Amikor pedig bővebben belevetettem magamat az olvasásba, el voltam ragadtatva az írásodtól, komolyan.
Valóban hihetetlen, mennyire élethűen adsz vissza minden egyes pillanatot, amit a sztori során történik. A realisztikus ábrázolásodnak köszönhetően szinte kézzel foghatóvá válik minden felbukkanó tárgy, a helyszínek, tájak leírásánál pedig úgy érezhetjük, mintha mi magunk is jelen lennénk a lezajló cselekedet jelensége közben.
Sorolhatnám még napestig az írásmódod pozitív oldalának előnyeit, ám akkor talán sosem érne véget ez a kritika, ami bizony egyikünknek sem lenne túlságosan jó. Éppen ezért áttérnék a negatívumokra is, amennyiben lehetne. Azonban a helyzet az, a te esetedben aligha beszélhetünk bármiféle hibáról. Az írásjelek használata tökéletes, a formai követelményeknek nemhogy megfelelsz, de még túl is szárnyalod őket, a humor sem hiányzik a történetből. Esetleg - ha már mindenképpen írnom kell valamit, - a szóismétléseket tudnám újfent megemlíteni, de fentebb kifejtettem ezzel kapcsolatos véleményemet is.
Összességében egy szinte kiváló helyesírású, zseniális fogalmazású blogról beszélhetünk a te esetedben, melynek minden sorát élvezet olvasni. Ha tengernyi időm lenne, valószínűleg minden nap frissíteném az oldalt, csak hogy megnézhessem, tettél-e már ki új részt a Skarlátszemű lányról, esetleg bővült-e a novelláid gyűjteménye. Mivel sajnos nem vagyok időmilliomos, csak ritkábban tudom majd megszemlélni, hogyan is boldogulsz a továbbiakban a bloggal - de egy szabad alkalmat sem fogok kihagyni.
5/5
Összesen: 15/15
Sok sikert kívánok a továbbiakban is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése