Kritika 36# - With You

Szép napot, drága jó emberek!

Elnézést kérek a kritikákkal, trailerekkel való késéssel, csúszással, de nekem is elkezdődött a nyár, a "munka", és a többi. Igyekszem minden rendelést még értékelhető időben elkészíteni.

Térjünk tehát rá a mai bejegyzésem témájára, a With You című blogra, melynek írója Fujimi. 

Kinézet: Szeretném előre elárulni, bár nem tudom, mekkora titok, de régóta olvasom a blogodat, szóval pont kapóra is jött ez a kritikaírás. A design csodálatos külseje már akkor is teljesen magával ragadott, s ez most sem volt másképpen.

A fejléc iszonyatosan tetszik: a textúrák tökéletesen el vannak rajta mosva, kellőképpen homályosak, ahol kell, és színvilágban is szuperül egyeznek az apróbb részletek. A fejléc közepén található képe Mike-ról valami fenomenálisan van megszerkesztve. Egyszerűen imádom azt a kört, amelybe bele van helyezve, mert ez egy igazán szimpatikus kép lett róla, arról pedig nem is beszélve, hogy a halványításokban itt sem találtam hibát. A háttér egy mozgó kép - gif -, mely tökéletesen illik az adott témához, azaz konkrétan az énekeshez, aki a blog egyik fő karaktere. A fejlécen található cím elhelyezése szerintem pontosan jó helyen van, emellett kitűnően olvasható és a színei is harmonizálnak a háttérrel. Az egyetlen apró "problémám" a fejléccel az, hogy kicsit belelóg a menükbe, ami alapvetően nem lenne baj, de így a blog bal oldala kicsit üresebbnek tűnik. Persze lehet, hogy ez csak az én egyéni észrevételem, mindenesetre szerintem ha egy picit balra igazítanád, javítanál az egyébként ettől eltekintve tökéletesen szép designon. 

A blog alapvető háttere halványkék, ami egy szuper választás, mert nem csak barátságos szín, de még a történeted témájához is illik. Emellett természetesen az is ügyes megoldás, hogy a fejléc szélei el vannak mosva, így azok beleolvadnak a kék szín kavalkádjába. A fejezetek címe szintén kék, ezúttal a sötétebb árnyalatból, mely szépen beleillik az összhatásba. A bejegyzések színe fekete, jól olvasható a szintén kék hátteren, nem bántja a szemet. Jó választás! Külön köszönet érte minden olvasód nevében.

Az oldalak egyszerűek, kevés van belőlük - főoldal, fejezetek, cserék -, de így talán jobb is, bár az igazat megvallva én a szereplőkről is megtekintettem volna szívesen az általad elképzelt képet. A fejezeteket szépen sorban, színben passzoló betűvel, külön címmel ellátva sorakoztatod fel nekünk, hogy könnyen ki lehessen igazodni a blogodon. 

A fülszöveget már régen olvastam, így nyilvánvalóan átfutottam még egyszer, és ahhoz képest, hogy a sztori alapvetően mennyire jól megírt, mennyire izgalmas és fordulatos, annyira nem keltette fel a figyelmemet, mint vártam volna. Persze közel sem nevezhető rossznak, de egy ilyen szuper történethez, amelyet te írsz, ütősebb szöveget is el tudnék képzelni. A lényeg viszont, hogy nagy vonalakban benne volt, kiről szól, mi lesz benne a bonyodalom, a végén pedig a jól elhelyezett rejtélyes kérdések, mondatok. Ez így kerek és szép, semmi probléma nincs vele.

A chat ablak színei szerintem annyira nem illenek a blog többi részéhez. A türkizes árnyalat valahogyan elüt az én szememben a halványabb, kékes színektől, így szerintem sokkal jobban járnál, ha picit kevesebb zöldet vinnél bele. A könyvborító - melyet drága szerkesztőtársam, Leona Z. P. készített -, csodásra sikeredett, felkelti a figyelmet, és a színvilág is megegyezik a blogéval.

A többi modul - figyelemfelkeltés, köszönet - tökéletes úgy, ahogyan van, ám én egyetlen dolgot hiányoltam még: az információkat, melyben leírod az idetévedt olvasók számára a blogod műfaját, a blog nyitását, főbb szereplőit, stb. Általában minden blogon találni ilyet manapság, és jól is jön, ha az ember meg akarja tudni, érdemes-e belekezdeni egy történet elolvasásába. Így hát neked is javaslom ezt a kis űrt kitölteni, hogy áttekinthetőbb legyen a blog, de mindettől - és a fentebb leírt apróbb észrevételeimen - eltekintve egy nagyon szép külsejű bloggal állunk szemben.

4/5

Történet: Két szóval tudnám jellemezni leginkább az általad írt sztorit: fantasztikusan jó! Rögtön ki is fejtem, miért gondolom így:

Vannak olyan történetek - te is biztosan találkoztál már hasonlóval -, amelyeket ha az ember teljesen véletlenül kezd el olvasni, csak mert mondjuk unatkozott, az adott sztori egyre jobban elkezdi őt lebilincselni, magával ragadni, mert minden egyes sora után megszállottak leszünk tőle. Na, a tied is pontosan ilyen! Régebben akadtam rá, és amikor éppen nem volt semmi dolgom, nekikezdtem az elolvasásának, gondolva, úgysem veszíthetek semmit. Hát, tényleg nem veszítettem, éppen ellenkezőleg. Már az első fejezettől kezdve úgy éreztem, ezt a blogot akár az örökkévalóságig is olvasnám. Nem csupán egy olyan fanfiction, melynek a főszereplője ritkán választott személy, de emellett fordulatos is, egyedi és sablonosságra utaló jelek nincsenek benne.

Az alapsztori szerint Angie, akit a híres énekes, Mike örökbefogadott a szülei halála után, a tinédzser kor egy szakaszában elkezd többet érezni nevelőapja iránt, de nem akarja bevallani először magának sem. Megijed az érzéstől, s még csak meg sem tudja osztani senkivel aggodalmait, mert a legjobb barátja, Adam sem őszinte vele, legalábbis úgy érzi. Később bebizonyosodik, hogy igaza is lesz, elvégre a fiú kénytelen lesz elmondani neki, hogy bizony ő is többet érez Angie gyámja iránt, mint kellene. Ez a fordulat a tizennegyedik fejezetnél kerül felszínre, és valami eszméletlenül nagyot dob a sztorin. Álmomban sem hittem volna, hogy beleteszel egy ilyen csavart a történetbe, de megtetted, amitől még inkább eredetinek mondható a blogod, ráadásul a meglévő izgalmakat is tovább fokoztad ezzel a hihetetlen ötleteddel.

Ha minden gondolatomat le kellene írnom a bloggal kapcsolatban, napestig áradozhatnék róla, de igyekszem viszonylag rövidre, ám lényegre törőre fogni a mondandómat: csak magamat tudom ismételni azzal, hogy megint leírom, mennyire tetszik a történeted. A blogod olvasása előtt nem is ismertem Mike-ot, szégyen ide, vagy oda, de miután belekezdtem az olvasásba, egyre többet akartam megtudni róla, így bővültek az ismereteim vele kapcsolatban, amikor utánanéztem az interneten, pontosan kivel is van dolgom. Nem elég, hogy megszerettetted velem a karaktert, de ráadásként egy olyan izgalmas és fordulatos történet főszereplőjévé tetted, melyet nem minden nap talál az ember. Köszönetet szeretnék mondani neked, amiért nyilvánosságra hoztad ezeket a bejegyzéseket, s ezzel szórakoztatod állandó és vissza-visszatérő olvasóidat. Ugyan a fejezetek lehetnének valamennyivel hosszabbak, hogy kiélvezhessük őket: amint elkezdem olvasni, szinte a végére is érek nagy izgalmamban, ami miatt várnom kell még egy jó darabon a következő rész megjelenéséig. Így tehát ha tudod, inkább törekedj jobban a mennyiségre is - hiszen a minőség pazar -, vagy hozz picivel gyakrabban új fejezeteket az olvasóid számára.

Ezen kívül semmibe sem tudok belekötni, bármennyire is szeretnék. A sztori jól megírt, egyedi, teljesen reális és alapvető emberi problémát dolgoz fel. Csak ajánlani tudom azoknak, akik: szeretik Mike-ot, a hétköznapi kalandokat, a szerelmes sztorikat, de nem abból a nyálas fajtából és van idegzetük heteket várni egy újabb részre - ami hozzáteszem, teljesen megéri.

5/5

Szereplők: A három főbb szereplő, aki előfordul a történetben Angie, Mike és Adam. Mindhárman remekül kidolgozott karakterek, külön egyéniségek, így érdemes mindannyiukat kicsit mélyrehatóbban tanulmányozni:

Angie, a főszereplő lány az, aki szülei halála után Mike-hoz kerül, aki a nevelőapjává válik. A lány tulajdonképpen tipikusan olyan karakter, akinek a helyébe bárki bele tudja magát képzelni, elvégre egy hétköznapinak - jobban mondva reálisnak - mondható szituációba csöppen: beleszeret abba az emberbe, aki gyakorlatilag felnevelte őt. Amit érez és tesz, mind teljesen normális. Fél elmondani bárkinek is, mit érez a férfival kapcsolatban, de legfőképpen magának nem vallja be, elvégre ez egy óriási felismerés. Angie igyekszik leplezni, magába fojtani a dolgot, senkinek sem akarja elmondani, így helyette az önsajnálatba temetkezik. Nem ez a legjobb szó ide, de nem jutott eszembe más. Tehát szegény lányt nagyon sajnálom, át lehet érezni, mennyire nehéz helyzetbe került, mert annyira élethűen szemlélteted mindezt számunkra. Személyiségét tekintve jól kidolgozott, ám a külsejével picit foglalkozhatnál többet, hogy jobban el tudjuk képzelni, hogy is néz ki valójában. 

Mivel legjobb barátnője nem igazán van, kénytelen Adammel beszélni a problémájáról, aki alapvetően egy nagyon kedves, törődő barát, aki mellette áll, amikor csak szüksége van rá. Mindenben lehet rá számítani, ezért is egy szimpatikus karakterről beszélünk. Az ő külsejét picivel jobban át tudjuk látni, a személyiségébe is betekintést nyerhetünk, ám annyira nem ismerjük a múltját, a korábbi élettörténetét, mint Angie-nek. Ha picivel több hangsúlyt fektetnél erre a szempontra, máris kerekebb karakter válhatna belőle. Mint időközben kiderül, ő is vonzódik Mike-hoz, ami a későbbiekben bizonyosan problémákat fog okozni, de remélem, nem megy a barátságuk kárára, elvégre ritka kapcsolat az olyan, ami közte és a lány között megadatott.

Mike pedig Mike. Akarom mondani: egy igazán szerethető, jó fej, vicces, gondoskodó apuka szerepben tetszelgő híres énekes, aki nincs elszállva magától, nem rugaszkodik álmodozva a felhők fölé, holott megtehetné, hiszen megérdemli. DE, nem teszi, mert ott van a lánya, akit szeret - csak nem úgy, ahogyan azt Angie remélné. Imádom a karakterét, a kedvencem az egész történetben, mert annyira ideális, hogy szinte már fáj a tudat, miért nem rohangál több ilyen férfi Magyarországon. A külseje adott számunkra, tudjuk, hogy néz ki, te mégis leírod az adott fejezetekben. Emellett szót ejtesz a szokásairól, hobbijairól, kerek képet adsz nekünk az egész személyiségéről, ami jó. Viszont, amit nevezhetnék problémának is, aki nem tudja, ki az a Mike, mert korábbról nem ismerte - például én -, nem igazán tudja, kiféle, miféle ő, hogyan lett híres, és a többi. Ha javasolhatok valamit, az Mike életének hangsúlyosabb kidolgozása, hiszen egy imádni való, szuper helyes karakter, aki rögtön belopja magát az ember szívébe.

4/5

Fogalmazás, stílus: Nos, ebben a szempontban sem igazán lehet mibe belekötni nálad. Jól írsz, kifejezetten élvezhetően, a soraid csak úgy olvastatják magukat. Ennek okai pedig a következőek:

A karaktereket külsőleg, belsőleg is viszonylag jól jellemzed, ezáltal teljes képet festesz nekünk az adott szituációról. Mivel Angie szemszögéből íródik a történet, az ő gondolatait mélyrehatóan is ismerjük, hiszen minden egyes érzéséről beszámolsz nekünk általa - ami nagyon jó, elvégre egy főszereplőről van szó, aki adja a sztori hangulatát az egész blog során. A párbeszédeid teljesen szabályosak, nyomon lehet őket követni, mindig tudjuk, ki beszél kihez az adott pillanatban. A leírásaidból picit kevesebb van, mint amennyit elvárna az ember, úgyhogy amennyiben ezt lehet, fektess rá nagyobb hangsúlyt a későbbiekben. Természetesen gond nincs vele, elvégre minden élethűen ábrázolsz számunkra, könnyen el tudjuk képzelni az aktuálisan zajló eseményeket.

Helyesírási vagy elgépelési hiba nem igazán akad a történetedben. Szépen, szabályosan írsz, a kifejezésmódod választékos, gazdag szókincsre utal a szinonima szavak használata. Minden érzést, gondolatot meg tudsz fogalmazni, amit akarsz, ügyesen szemlélteted velünk azt, amit a tudtunkra akarsz adni. 

Az érzelmes drámaiságon kívül a sztoridban sok helyen található kisebb humoros megszólalás is, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy szórakoztasd az olvasót. Röviden összegezve tehát, semmiféle kivetnivalót nem találtam a stílusodban, mely egész egyszerűen megnyerő a maga módját tekintve.

5/5

Összesen: 18/20

Semmiképpen ne hagyd abba az írást, van hozzá tehetséged! Sok sikert a továbbiakban: