Soron kívül: Kritika 43# - Lázadásom évei

Üdv néktek! 

Meghoztam az utolsó olyan kritikámat, melyet az 50 követős nyereményjáték keretein belül rendeltek tőlem. Ezúttal a Lázadásom évei c. blogról írtam le véleményemet, mely Alicia Howell tulajdonában áll. 

Pontozni ezúttal sem fogok, hiszen ez egy soron kívüli kritika. 

Kinézet: Először is kezdeném azzal, hogy említetted, átalakulóban van a design, legalábbis másikat szeretnél, ami jobban tükrözi a blog hangulatát. Amíg viszont ez nem készül el, a jelenlegi külsőt vagyok kénytelen "kritizálni". Lássunk is hozzá!

A fejlécről: őszintén szólva pozitívumként tudom felhozni a színvilágot, hiszen szerintem a szürkés-pirosas árnyalatok eléggé passzolnak egy GNR fanfictionhöz. A kiválasztott textúrák is tetszenének rajta alapvetően - Duff, a banda logója, a gitárok. a rock and roll feliratok -, de a kivitelezésük már kevésbé baráti a szemnek. Úgy gondolom, az elmosásokat hanyagul végezték el, nincs halvány átmenet a különböző képek és textúrák között. Ezeket a finom vonalakat sokkal szebben is meg lehetett volna csinálni. A középen elhelyezett karakter is eléggé homályos, itt-ott átlátszó, szinte kezdő módon van ráhelyezve a fejlécre. A cím betűtípusa sem igazán oda illő, teljesen mást képzelnék el hozzá. Összességében tehát nem ártana, ha lecserélnéd egy valamivel profibb munkára - bár a színvilágot alapvetően meghagynám, mert tetszik.

A blog háttere picit olyan egyhangú, komorabb benyomást kelt. Én például sokkal jobban örülnék annak, ha valamiféle halvány - nem rikító! - pirosas árnyalat uralkodna a mostani szürkés helyett. A bejegyzések háttere maradhatna ilyen, a betűszínen viszont sürgősen változtatnék, mert ez a fehér annyira kirikít, hogy egy idő után bántja az ember szemét olvasás közben. 

A fülszövegről: külön örültem, hogy a modulok legelején helyezted el, így elég szembetűnő, elsőre megtalálható. Tartalmilag teljesen rendben van, hiszen magába foglalja, miről fog szólni a történet, mikor játszódik és ki a főszereplője, továbbá miből alakul ki a "bonyodalom". Ez így szép és kerek, ahogyan leírtad. Egyébként tetszik, meg kell mondanom, felkeltette a kíváncsiságomat első olvasás után, izgatottan kezdtem hát bele a történetbe.

Az oldalakról: az effektek, amik rajta vannak a menüpontokon, magában szépek, viszont nem hiszem, hogy pont passzolnának egy ilyen bloghoz. Mindenesetre, amit még megállapítottam, elég kevés oldalad van, konkrétan a főoldal és a fejezetek. Én például szívesen megnéznék egy külön bejegyzést a szereplőkről is, persze ez csak egy ötlet a sokk közül. 

Összességében tehát még elég kezdetleges a blog a design terén, úgyhogy ráfér a változtatás. Kíváncsi vagyok, milyen az a külső, amelyet eredetileg megálmodtál neki!

Történet:Mivel imádom a Guns'n Roses bandát, örültem, hogy végre találkozom egy olyan bloggal, ahol róluk írnak. Az izgalmas fülszöveg után tehát bele is kezdtem az olvasásába, hogy elmerülhessek benne:

A bevezetőd - prológusod - kicsit rövid volt számomra. Hosszabban is ki lehetett volna fejteni az éppen zajló cselekményeket, némi leírással fűszerezve, hiszen így tehetetlenül állunk csupán, mert nem igazán tudjuk, ki is a főszereplő. Általában egy prológus arra (is) szolgál, hogy a főszereplőnket, akinek köszönhetően betekintést nyerünk a történetbe, jobban megismerhessük, azonosulni tudjunk vele, hogy úgymond megszokjuk őt. Ehhez képest a zenei ízlésén kívül nem igazán tudunk róla többet. Oké, végül is nem baj ez, mert a tartalom kárpótolt, elvégre a koncert említésével felcsigáztál, így el is kezdtem a fejezetek olvasását.

Alapvetően a részekről: én rövidnek találtam őket. Éppen, mikor kezdtem volna belelendülni az olvasásba, egyszer csak vége lett, ez pedig kissé elszomorított. Ha tudod, inkább hozd később a fejezeteket, de legalább írj háromszor ennyit, mint jelenleg, mert az lenne ám az igazi terjedelem.

Az alapsztori: tetszik, jól fel van építve, noha még csak az elején jársz. Kíváncsi vagyok, mit hozol ki a későbbiekben belőle. A történet szerint Syl egy jól nevelt gyerek szigorú családból, ahol a szülők nem díjazzák a lány rock zene utáni szenvedélyét, éppen ezért úgymond korlátok közé van szorítva. Az iskolai életről, Syl és barátnője bolondságairól, a kamasz lázadások különböző formáiról lehet olvasni a sztoridban, méghozzá egy kis GNR-al fűszerezve. Sok helyen humort csempészel bele, ami nagyon tetszik, jókat nevettem bizonyos jeleneteknél. Az érzelmesebb részeket túlságosan nem fejted ki, csupán morzsákat dobálsz nekünk, de egy rockról szóló blog nyilván úgy jó, ha nem csöpög a nyálas szerelemtől. 

A kedvenc részem eddig az volt, amikor Duff éjszaka megdobálta kővel Syl ablakát, s a lány lemászott hozzá, utána beszélgettek egy rövid ideig. Annyira idilli részlet volt, hogy az valami fantasztikus. A srác rossz fiús karakterét jól visszaadtad, ezt külön díjazom. Nehéz ugyanis megtartani egy olyan jól felépített látszatot, mint egy sztár személyisége, de neked jól sikerült megoldanod ezt a helyzetet.

Összegezve tehát a mondandómat: nagyon tetszik, nagyon szeretem, pláne, hogy GNR. Az alaptörténet érdekes, bírom ezt a lázadó stílust, alig várom, hogy kibontakozzanak a szálak és még többet megtudhassak a blogról, annak szereplőiről.

Szereplők: Itt igazából főként Sylt lehetne jellemezni, hiszen ő a főszereplő, az ő szemszögéből nyerünk rálátást az egész történetre.

A lány, mint fentebb említettem, olyan családból való, ahol nem tűrik a kicsapongó életet, az ellentmondást, éppen ezért korlátok közé szorítva élhet csupán. Nem csoda tehát, ha a rock, amikor bekúszik a képbe, teljesen megbabonázza a fiatal Slyt, így legjobb barátnőjével együtt kísértésbe esnek az új zenei stílus iránt. Syl lázadni kezd, felveszi azt a tipikus tini viselkedést, ami senki életéből nem maradhat ki. Alapvetően egy kedves, aranyos lánynak tűnik, noha túl sok információ erről nem jutott a birtokunkba. A személyisége mellett a külseje sincs valami jól kidolgozva, erre a későbbiekben fektess több hangsúlyt, ha lehet. Szeretném ugyanis jobban megismerni a főszereplőt, aki az összes bejegyzésen át végig fog kísérni a blogodon. 

A mellékszereplők, mint Syl barátnője, szülei, iskolás társai, szintén picit felszínesen vannak kidolgozva. Duff az egyetlen talán, aki mind külsőleg, mind pedig belsőleg elegendő jellemzést kapott ahhoz, hogy el lehessen képzelni, de a többieknél vagy az egyik hiányzik, vagy a másik. Azt javasolnám, az olyan karaktereket, akiknek fontosabb szerepük lesz a blog történetében a későbbiek során, mindenképp érdemes lenne jobban kidolgozni, hiszen ha már beleírtad őket, nem ártana megismerni a felhozatalt, elvégre egy olvasó ezúton dönti el főképpen, ki lesz számára az abszolút kedvenc, s ki az, aki ellenszenves marad.

Végül tehát csak ismételni tudom magamat: Syl karakterének kiépítésére jobban tessék ráfeküdni, mert nagyon sok fantáziát látok benne, ami a személyiségét illeti. A többiekre ugyanez igaz. Annyiféle szereplőd van, s mind arra várnak, hogy magad munkáld meg őket úgy, ahogyan csak neked tetszik, szóval hajrá!

Fogalmazás, stílus: Őszintén szólva, a három fejezet + bevezető alatt nem nagyon tudtam kiismerni még az írói stílusodat, de azt rögtön meg kell jegyeznem pozitívumként, mennyire humoros vagy. Sok helyen csempésztél vicces jeleneteket, beszólásokat a történetbe, ami nagyon feldobta a hangulatot, és sokkal szimpatikusabbá tette ezáltal a főhősnőnket is, akinek szájából elhangzottak az adott poénok. Továbbá tetszett az, ahogyan néha bántál a szavakkal. Egészen érdekes és egyedi hasonlatokat, metaforákat, szófordulatokat alkalmaztál bizonyos helyeken, melyeket annyira jó volt olvasni. Sokkal gördülékenyebben folytatódott utánuk a sztori, mint egyébként.

Amivel viszont gondom akadt, az a helyesírásod. Számos vesszőhibát fedeztem fel benne. Konkrétan az volt a problémám, hogy rengeteg helyen, ahová kellett volna írásjelet tenned, nem tettél. Példának okáért a "majd" szócska elé alapszabály, hogy szükséges a vessző, holott te szinte mindenhol lehagytad. Azt tudnám javasolni - mert nem csak a vesszőhibákkal volt gond, hanem egy-egy igekötős szó elírásával is -, hogy fogadj fel egy bétát, aki átolvassa neked közzététel előtt az adott fejezetet. Vagy, ha ezt nem szeretnéd, olvasd el te magad többször is, figyelmesen, esetleg hívd segítségül a helyesírási szótárat, ami hasznos lehet a későbbiekben is.

A párbeszédeid nem voltak mindig szabályosak - például egy kijelentő mondat után ne tegyél pontot a gondolatjel elé -, ám többnyire jól lehetett őket értelmezni, mindig tudni lehetett, ki beszél éppen kihez. A leírásokat hiányoltam, legalábbis nem volt annyi belőlük, mint kellett volna. Pedig ahogyan észrevettem, szépen írsz, az elbeszéléseid nagyon tetszenek, még ha rövidek is. Szóval ahhoz, hogy kitöltsd a fejezetet mind tartalmilag, mind pedig terjedelmileg, feküdj rá jobban a leírásokra (és a szereplők jellemzésére). Hidd el, sokkal jobb lesz úgy! 

Sok sikert kívánok Neked a továbbiakban - és kívánom, mindenképpen folytasd a blogot: