Soron kívül: Kritika 42# - Tiltott élet

Sziasztok, kedveskék! :)
Az 50 feliratkozós nyereményjátékunk második soron kívüli kritikájával érkeztem, melyet Suzuki Aoi kért tőlem Tiltott élet című blogjához. Ahogyan az előző soron kívüli kritikánál, itt sem fogok pontokban értékelni, csak a véleményemet írom majd le. 

Kinézet: Hogy őszinte legyek, nekem elsőre elég sötétnek tűnik. Nem nagyon vagyok oda az ilyen hátborzongatós külsőkért - illetve, van, ami tetszik, de ez a kategória már túl sötét nekem, mint már említettem. A fekete szín nagyban dominál, ami szorongást kelthet az olvasóban, így hálás vagyok, amiért legalább a bejegyzések háttere halvány ugyan, de barnás-pirosas, kissé átlátszó színt kapott (bocsi a megfogalmazásért, de a színmegállapításokban nem vagyok kiemelkedően jó). 

Kezdeném a fejléccel az elemzést: borzalmasan egyszerű. Adott egy fiú, akinek egyébként egy része beleveszik a feketeségbe, ezért nem látszik valami jól. Felette a cím abban a fura színben, ami passzol a bejegyzéshez. Ez jó, de a stílusa már kevésbé tetszik. Semmi nagy betű, olyan, mintha csak igénytelenül, hanyag módra oda lenne dobva, hogy nesze, ez a cím. Én mindenképpen változtatnék rajta, legalábbis a betűtípuson, mert ez nem éppen a legnyerőbb. A fejléc maga üres, mégis zsúfoltnak tűnik, hiszen a fiún kívül gyakorlatilag más nincs rajta, ő viszont egész nagy helyet elfoglal a blog baloldalán. Alapvetően nem rossz, lehet, hogy az ilyen animés, mangás, nem tudom milyenes blogokon ez a megszokott. Jól visszaadja a hangulatot, s persze a főszereplőt ábrázolja, ami nagyon fontos momentum. 

A modulokról: a szövegdobozok mind-mind feketék - Ó, Istenem, miért?! -, eléggé egyhangúak. Legalább ezt megváltoztathatnád olyan színűre, mint amilyen a bejegyzés háttere is. Sokkal barátságosabb lenne az egész légköre a blognak. A fülszöveget legfelülre helyezted el, aminek nagyon örültem, hiszen nem kellett sokáig keresnem. Tartalmilag elég rövid, de lényegre törő, az biztos. Első olvasásra nagyon elnyerte a tetszésemet, hiszen sejtelmesen közli velünk az információkat, így pedig felcsigázza a kíváncsiságunkat is, és rögtön arra késztet minket, hogy elkezdjük olvasni a sztorit. A chat szintén fekete, amivel nincs is baj, a betűk színe rajta fehér, ami viszont picit kirívó. A többi modul elrendezése megfelelő, úgy jók, ahogyan vannak - különösen a link cserés szövegdobozod sikerült szuperre!

Az odalaknál a fejezetek menüpontban szépen, középre igazítva, egymás alá linkelted be a fejezeteket, hogy könnyen ki lehessen igazodni a blogodon. Ez szép és jó, de amikor megláttam a fölötte elhelyezett gifet, azt hittem, lefordulok a székemről, úgy megijedtem - ne tessék nevetni, nem vagyok amúgy félős, de az a gülüszemű karakter meglehetősen hátborzongató. A szereplőknél névvel ellátott képekkel találkozhatunk. Nincs túlzsúfolva az oldal, hiszen összesen négy karakter található rajta, ami így tökéletes. Nem szeretem, ha annyi a szereplő, hogy nem is lehet észben tartani őket. Az előzetes, azaz a trailer szerintem jól sikerült, remekül visszaadja a blog történetének hangulatát, érdekes volt végignézni. Furcsa, elvont módon ám, de tetszett, be kell vallanom. 

Végül pedig a bejegyzésekről: tetszik, hogy címeket adsz a fejezeteknek, így érdekesebbé téve a sztorit. A szöveget sorkizárttal írod, fehér betűszínnel, mely kiválóan olvasható a színes hátteren. Ezért elismerés jár, hiszen nem bántja az ember szemét, s egyúttal remek választás - még ha egyszerű is -, elvégre mindenhez passzol.

Összességében: túl sötét! Nekem legalábbis. A fejléccel alapvető gondom nincs, viszont a rajta lévő feliratot lecserélném, és a szövegdobozokat fekete helyett más színnel ruháznám fel.

Történet: A prológust elolvasva kellemeset csalódtam. Mint említettem, a mangás, animés dolgokért nem vagyok annyira oda, de ezt egészen jól megírtad. Sikerült elérned, hogy kíváncsivá tegyél. Tartalmilag és hosszát tekintve is minden rendben volt a bevezetővel, mely arra szolgált, hogy megtudjuk a legfontosabb információt a főszereplőnk kilétéről, Derekről: ő maga a halál egyik angyala, s a tizennyolcadik életévét betöltve az "átok" felfedi magát - ezt te szebben fogalmaztad meg, de a lényeg gyakorlatilag ugyanaz.

Az első néhány fejezetben jobban megismerjük őt, a kinézetét, személyiségét, kedvenc időtöltését, s némileg a magánéletébe is betekintést nyerhetünk. Rajta keresztül jutunk el az iskolába, ahová jár, s általa tudunk meg még többet az épületről, s az oda járó diákokról, mint például Mattről. A dolgok ott kezdenek fordulatot venni, amikor az igazgató kérésére Dereknek korrepetálnia kell a suli legmenőbb fiúját, aki baráti körével együtt folyamatosan piszkálta őt egész eddigi élete során. Végül azonban beleegyezik, s délutánonként segít tanulni neki. Ekkor mintha kicsit közelebb kerülnének egymáshoz: Matt a barátai nélkül sokkal kedvesebb, jobb fej, s nem bánik lekezelően Derekkel sem. Másnap az iskolában azonban megváltoznak a dolgok, és szokás szerint bunkó módon viselkedik vele - csak hogy megőrizze a látszatot. Amikor pedig meglátja felbukkanni a lányt, aki tetszik neki Derek oldalán, végleg elborul az agya, s fenyegetni kezdi a főszereplő fiút. Ez a rész különösen tetszett, hiszen itt kezdett inden felfokozódni, értelmet nyerni. Ekörül történnek ugyanis furcsa dolgok Derekkel otthon is, mint például a szemben lévő házban felbukkanó vörös szempár, melyet csak ő lát. Később kiderül, hogy a szempár tulajdonosa az ő kirendelt őrzője, aki mellette marad egy jó darabig. Eközben átesik egy csúfos bunyón is, Matt haverjai verik össze szegényt elméletileg az ő parancsára, de a szőke fiú váltig állítja, hogy nem ő áll a dolgok hátterében. Hm, érdekes.
Itt fejeződik be a cselekmény, a hatodik fejezet, így eggyel több okunk van arra, hogy izgatottan várjuk, mi történik majd a későbbiekben. Alapvetően érdekes sztorit választottál, azt meg kell hagyni, hiszen egyedi, legalábbis számomra, hiszen nem sok hasonló blogot olvastam eddig. Az alapötlet érdekesen hangzik, tele van rejtéllyel és misztikummal, amit nagyon szeretek, pláne, ha mindig sikerül azt a látszatot tartani, hogy bármelyik pillanatban történhet valami.

Összességében tehát kellemeset csalódtam a történetben - elvégre jobban sikerült, mint a design -, mert egyedi, jól felépített, minden cselekményszála ki van dolgozva. A folytatást is hasonló minőségben képzelem el.

Szereplők: Három olyan szereplő van, aki valamilyen módon, de jellemezni lehet. Az egyik ilyen természetesen a főhősünk, Derek.

Derek tipikusan az osztály strébere címet viselő fiú. Rengeteget olvas, művelődik, tanul, s ezalatt hatalmas tudásra tesz szert. Mindezt pedig az apja miatt, hiszen az ő szemében szeretne kitűnni, mivel a férfi megveti a buta embereket. Ezáltal Derek bizonyítani akar neki, amiből az következik, hogy elég befolyásolható személyisége van. Emellett azonban alapjáraton kedves, azokkal legalábbis, akiket szeret, ám távolságtartó, fittyet hány másokra, meg sem próbál barátkozni senkivel sem. Helyette a tanulásba menekül, mint egy tipikus jófiú, s a könyvbéli karaktereink kívül más haverjai nem igen vannak. Kedvesnek éppen nem mondanám, legalábbis mások felé ezt a tulajdonságát nem mutatja, viszont jóindulatúnak annál inkább. Megpróbál mindig a jóra törekedni - ahhoz képest, ami igazából -, a jót látni az emberekben, de ez gyakran balul sül el. Számomra semleges karakter, hiába ő a főhős. Nem kifejezetten a kedvencem, de persze okot sem adott rá, hogy ne szeressem, szóval egálban vagyok vele.

Matt, a suli menő fiúja már jobban elnyerte a tetszésemet. Nem csak külsőleg van nagyon jól kidolgozva - akárcsak Derek, mivel ezt előbb elfelejtettem említeni -, de személyiségileg is nagyon összetett. Haverjai körében játssza a nagyfiút, szívatja szegény Dereket, s megmutatja bárkinek, hogy ő a főnök. Ezen tulajdonságain kívül azonban gyakran másik énje is megmutatkozik, aki igazán rendes, kedvesen és segítőkészen tud viselkedni bárkivel, hajlandó megbánást tanúsítani korábbi tetteiért - hogy mitől ezek a hirtelen hangulatváltozások? Nem tudni, még nem jöttem rá én sem. Tanulmányi átlagát tekintve a béka feneke alatt helyezném el, mint diákot, de Derek készségesen megpróbálja javítani a tudását. Hiába van viszonylag gonosz aurája, egyszerűen érzem, hogy többre hivatott ennél, s hogy később akár még barátok is lehetnek a stréberrel - én legalábbis ebben reménykedem.

A harmadik képbe kerülő szereplő Melissa, aki Derek anyjának a barátnőjének a lánya. Mivel a szülei elutaznak hosszú időre, ő viszont nem akarja ott hagyni a sulit, Derek apja és anyja fogadják őt addig magukhoz, aminek a fiú nem nagyon örül. Szerinte a lány egy kétszínű, hazug, kényes bajkeverő, bár ez eddig még nem igazán mutatkozott meg számunkra, olvasók számára - kivéve, amikor beköpte Derek viselkedését az apjánál, aki erre bepöccent, és elüldözte őt hazulról. Tehát, visszatérve a lányra, valamiért el tudom hinni Dereknek, hogy olyan, amilyennek lefesti. Éppen ezért hiába a csinossága, a kedvessége másokkal szemben, nem hagyom magamat megvezetni és utálni fogom. Kész, el van döntve.

A mellékszereplőkről szót ejtve, náluk is szépen kidolgozod a külsejüket, s némileg a személyiségüket is, már amennyire fontos karakterek lesznek a későbbiekben. Ennél a résznél nem igazán tudok mibe belekötni, hiszen egyéniségeket teremtettél azzal, hogy különböző tulajdonságokkal ruháztad fel az összes szereplődet. Ez pedig tetszik!

Fogalmazás, stílus: Itt már akadt némi problémám, ugyanis - főleg az első pár fejezetben - sok helyesírási, és/vagy elgépelési hibát találtam a szövegben. Amire például nagyon figyelj oda:

Ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egybe írandó az igével.

Rémlik valami? Mert számos helyen külön írtad a kettőt, ami eléggé sértette a szememet. Ezen kívül apróbb elírásokkal találkoztam, melyek nem voltak annyira vészesek, de mégis jobb lenne, ha kijavítanád őket, és tanulnál belőlük. Javasolni tudom erre a célra helyesírás szótárát, esetleg az olyan béták felkérését, akik több történettel is foglalkoztak már, s értenek a dolgukhoz.

Amibe még párszor belefutottam: szóismétlések. Nem mondom, hogy annyi volt, mint az orosz hadsereg, de akadt belőle. Ezeket pedig a szinonima szótár használatával és a bejegyzés többszöri átolvasásával tudod kiküszöbölni. Lehet, hogy hülyén hangzik, amit írtam, de tényleg segíteni fognak javítani az írásképedet, anno én is onnan okultam a dolgokból.

Ezektől eltekintve kialakult már egyfajta stílusod, ami egész kellemes számomra, hiszen amellett, hogy humort csempészel sokszor a komor alaphangulatú történethez, közvetlenül szólsz az olvasóidhoz Derek szemszögén keresztül. 

Amire pedig figyelj még oda: soha, azaz soha ne zsarold ki az olvasóidból a hozzászólást, a feliratkozást, mert rövid úton elveszítheted őket akaratosságod miatt. Az ötödik fejezetnél láttam talán, hogy kiírtad, ez a rész direkt rövidebb lesz, mert senki nem hajlandó kommentelni a bejegyzések alá. És? Akkor mi van? Lehet, hogy később bukkannak fel olyan olvasók, akik imádni fogják a blogodat, és belekezdenek. Mi van, ha ők majd írnak hozzászólást? Mindenesetre, nem szép dolog ez a zsarolási módszer, mindenképpen lépj vissza vele, mert a népszerűségednek igenis ártani fog. 

Sok sikert a továbbiakban: