Legújabb kritikámmal jelentkezem, melyet még anno Vavró Rebeka kért tőlem Another World című blogjáról. Csapjunk is a lovak közé!
Kinézet: Ha megnyitjuk a blog linkjét, legelőször ez a kép ötlik fel a szemünk előtt. Őszintén szólva, nekem összességében nagyon tetszik, ügyesen és ízlésesen össze lett rakva. Rögtön ki is fejtem azonban bővebben a dolgokat:
A fejléc rögtön megragadta a figyelmemet. Egyrészt, mivel eléggé méretes, így az az első, amelyet észrevesz az ember, másrészt viszont azért, mert valami csodálatosan szép. Elsőre a színkombináció volt az, ami megfogott. Mivel nem vagyok jó a színekben, ezért csak úgy írnám le, matt fekete és sötétített, koptatott rózsaszín árnyalatok uralkodnak az egész képen. Két karakter van rajta elhelyezve, a lány középtájt - ebből adódik, hogy ő lehet a főszereplő -, a fiú pedig mögötte, jobbra, ami azt jelzi neki is fontos szerepe van a történetben. A testük elmosása nagyon szép munka, gyönyörűen beleolvad az alsó textúrába, s úgy gondolom, a cím elhelyezése is kiváló helyen van. Ami pedig a stílusát illeti, nagyon jól megy a blog fejlécéhez: egyszerű, de nagyszerű, szokták mondani. A többi textúra jó választás, tükrözik a sztori hangulatát, sejtelmességet sugallnak, magukra vonják az ember figyelmét. A színek egyeztetése nagyszerűre sikeredett, csak ismételni tudom magamat, hogy mennyire szép munka ez a fejléc.
A blog háttere színében tökéletesen passzol a fejléchez, ugyanolyan mattított rózsaszín - vagy hogy is fogalmazzak -, a választott árnyalat nagyon barátságos a szemnek, ráadásul visszafogott, nem rí ki egyáltalán. Jó választás.
A bejegyzés háttere fekete színnel büszkélkedhet. Ez egyrészt oké, mivel illik a fejléc sötét színeihez, másrészt viszont nem az, mivel a betű színei fehérek, s ezek eléggé kivirítanak róla. Én a helyedben sötétítenék rajtuk, hiszen így meglehetősen nehezítik az olvasást - pedig az lenne a lényeg egy blogon.
Az oldalakról: először is, meg kell állapítanom, nagyon tetszik a rájuk pakolt effekt. Ahogy ráviszem az egeret, és kattintok, feketévé válik a rublika. Ötletes, passzol a stílusát tekintve a blog többi részéhez. a szereplőknél minden karakteredről megtekinthetünk egy képet, mely mellé számos információ is le van írva. Tetszik, bár néhol a rendezés kissé elcsúszik, ezen igazítanék és egységesíteném. A fejezeteket szépen sorban linkeled be, egymás alá, hogy könnyen eligazodhassunk rajtuk - azonban mintha nem középre lennének igazítva, ami engem személyi szerint kissé zavar. Ami viszont nagyon tetszett, a világról való leírásod, a különböző misztikus lényeg fajtájának jellemzése. Ezt elolvasva az ember sokkal jobban képen van a dolgokkal, nagyon hasznos kis oldalnak találtam.
A fülszövegről: terjedelmileg és tartalmilag is teljesen rendben volt. Örültem neki, hogy ilyen jól van megírva, hiszen felkelti az ember kíváncsiságát a történet iránt. Érdekesen van megírva, olyan, mintha sokat elárulni, ám valójában csak keveset ismertet velünk. Összességében szépen felépítetted, noha a végére kicsit úgy érzem, sok lett a promó szöveg. Az utolsó előtti mondatot például szükségtelennek tartom oda, de ez ízlések és pofonok kérdése.
A chat ablakot látva picit elszomorodtam, hiszen méretileg egyáltalán nem tetszik. Én mindenképpen kiszélesíteném, ha lehetne, mert így nagyon kis keskenynek látszik. A színeivel egyébként nincs gond, azokat jól eltaláltad, harmonizálnak a blog többi részével.
A többi modullal nem volt gond, tetszett, hogy információ fület is készítettél, noha én picit kibővíteném azt olyan apróságokkal, mint például a történet műfaja, az író neve és a többi fontos, lényegesnek tűnő dolog.
Összegezve tehát, egy igényes bloggal állunk szembe, melyen látszik, hogy sok a belé fektetett munka és idő. Mégis egy pontot le kényszerülök vonni a fehér betűszínek, a chat, s az egyéb, fentebb már kifejtett, apró problémák miatt.
4/5
Történet: Amikor megláttam, hogy egy vámpíros történetet fogok elolvasni, akinek a főszereplője egy Silas nevű pasi, akaratlanul is elmosolyodtam. Vámpír naplók feeling. Csak egy kicsit.
Előítéletek nélkül kezdtem azonban bele a sztoriba, melynek bevezető részét olvastam el először. Ha prológusnak szántad, akkor picit mellé lőttél vele, az az igazság. Egy prológus nem ugyanaz, mint egy fülszöveg. Tartalmilag nagyjából meg kell közelíteni egy átlagos fejezet terjedelmét. Nem elég pár sorral felhívni a blogra a figyelmet, hiszen ebből semmit nem árulsz el róla, így nem is fogja érdekelni az embereket, miután végigmentek azon a pár mondaton. Így javaslom, ezt mindenképpen bővítsd ki, a hosszát tekintve. Egyébként tartalmilag nem volt rossz, mert figyelemfelkeltő, de nagyon-nagyon rövid.
Az első fejezet olvasása közben kezdtem úgy érezni, sokkal jobban sikerült felkeltened az érdeklődést, mint eddig. Izgalmasnak ígérkezett a sztori az egész ötlet, hogy egy előadásra készül mindkét főszereplő. Noha a kivitelezést kissé sablonosnak mondanám, hiszen rögtön az első fejezet felénél le is lövöd a nagy poént, a találkozást, a szerelembe esést. Sokkal lassabban kellett volna bevezetned minket a blogba, s nem rögtön ezzel indítani, hanem mondjuk bővebben írni kicsit a főbb szereplőkről, hogy meg lehessen őket ismerni. Ráadásul, minden olyan meseszerűen történt: egymásba botlanak - szó szerint -, szerelembe esnek, és onnantól kezdve csak a másik létezik. Bármilyen tiszta és igaz legyen is egy szerelem, ilyen nem történik minden nap, és hozzáteszem, ez is gyakorian bevetett trükk a bloggerek világában.
A következő pár rész azt foglalja agában, hogyan randizgat Eva és Silas egymással, továbbá a tárgyalást Claudiussal, ami egy nagyon lényeges mozzanata a történetnek, hiszen itt dől el a háború kérdése. Úgy éreztem, ez az egész eddigi sztori tetőpontja, hiszen a legizgalmasabb résznek tudnám elkönyvelni - ahogyan azt is, miként támadnak rá egy randevú kellős közepén Silasre és Evára a lázadók. A rövid összecsapást jól leírtad, érthető volt minden részlete, ám picit elsietted, ahogy eddig általában mindent. A fiatalok találkozását, a randikat, Silas másik életének cselekményszálait. Lassíts! Nem kell minden poént lelőni tíz fejezet alatt, hogy aztán ne tudj semmi izgalmasat kitalálni! Nem hajt a tatár, ahogyan mondják. Csak szépen, részletesen dolgozz, mert kellenek akciómentes pillanatok is egy történetbe.
Mivel még az elején vagy, nem tudok bővebb véleményt mondani a blogról. Ami lényeges, azt már leírtam: lassan, lassan, lassan. Ne tessék elsietni az eseményeket, mert azok azért vannak, hogy ki lehessen élvezni őket, erre pedig pár pillanat korántsem elég. Ettől eltekintve azonban izgalmasnak ígérkezik a sztorid, látok benne fantáziát, úgyhogy mindenképp folytasd, és ne add fel! :)
3/5
Szereplők: Na, itt ejnye-bejnyézni fogok egy kicsit. Ugyanis nagyon értékes karaktereket teremtettél meg lelki szemeid előtt, olyanokat, akikből rengeteg mindent ki lehetne hozni, igazi egyéniségekké formálni őket. Ehelyett azonban te ellaposítottad őket kissé, hiszen összességében némi külső jellemzést adtál - mindenkinél -, belsőt azonban szinte egyáltalán nem, pedig nagyon is fontos lenne.
Eva, az egyik főszereplő egy átlagos lány, akiről mindössze annyi információt tudunk meg, hogy nagyon szép, kék szemei vannak, hosszú barna haja és szereti a reneszánsz divatot. Úgy gondolom, ezek lényeges dolgok, noha mások is lennének, amelyeket ki lehetne fejteni. Egyáltalában úgy semmit nem tudunk meg róla: honnan való? Milyen a családi háttere - mi történt az apjával? Egyke-e, avagy van testvére? Mi a hobbija? Hol tanul? Mik a céljai? Ezekre a kérdésekre nem tudjuk a választ, mert nem szemlélteted jobban a lány karakterét, éppen ezért még a sokadik rész olvasásánál sem tudjuk eldönteni, mennyire áll közel a szívünkhöz.
Silas, a vámpír herceg szinte ugyanez: leírtad, hogy néz ki - noha itt is csak a szem- és a hajszínre tértél ki. Magasság? Jellegzetes arcvonások? Az egyéniség eléréséhez ugyanis ezek is szükségesek. Mint megtudhattuk, a természetes szépségű lányokat szereti, lázadók elől menekült el otthonról, egyébként nemesi rangú családjától. Legjobb barátja egy angyal, de jó kapcsolatot ápol egy Claudius nevű vérfarkassal is. Hát, hogy őszinte legyek, ez sem túl sok minden. Többet, jóval többet szeretnének tudni az olvasók a fő karakterekről, így a későbbiekben mindenképpen feküdj rá a kidolgozásukra!
A mellékszereplőknél ugyanez mondható el, még eléggé kiforratlanok, bár náluk ez nem is annyira fontos, mint a két főszereplőnél. Például, nagy veszteség lenne, ha nem dolgoznád ki rendesen mondjuk Silas hűséges barátjának, Castielnek a karakterét, hiszen ő nagyon pozitív figura. Elsőre nagyon kedves, szimpatikus benyomást kelt, ráadásul hűséges barát is, hiszen mindig ott áll a vámpír oldalán, amikor szüksége van rá.
Még egy utolsó megjegyzés ide: elgondolkodtál már rajta, miért nem mehet a mostani szavazás sem annyira? Hiába kérdezed meg, kinek ki a kedvenc szereplője, ha alig mutattad be őket. Kis infók alapján nem lehet azonosítani, eldönteni, ki áll közelebb hozzánk, és ki kevésbé. Ezért is lenne fontos, hogy bővebb levet eressz róluk - finoman fogalmazva.
Remélem, ezzel nem sértettelek meg, ugyanis nem áltt szándékomban. Csak segíteni szeretnék, mert tudom, milyen nehéz jól kidolgozni egy karaktert, hogy egyéniséggé lehessen formálni.
3/5
Fogalmazás, stílus: Nos, itt is van mibe belekötnöm - sajnos -, de korántsem olyan vészes a helyesírásod, mint amennyire én azt először gondoltam. Alapjába véve jól írsz, látszik, hogy élvezetet okoz neked maga az, hogy vezethetsz egy történetet, saját magad alakíthatod kedvedre. Néhol azonban - talán a túlzott lelkesedés az oka, vagy a kapkodás? - elcsúszol a dolgokkal, és apróbb hibák keletkeznek ezáltal a szövegben. Lássuk csak, mikre gondolok:
Elsőként az alap helyesírási hibákat említeném meg. Az igekötős igékkel láttam, némileg összetűzésbe keveredtél, ugyanis néhol láttam, amit egybe kellett volna írnod, azt külön írtad, és fordítva, amit pedig három külön szóba, azzal szintén nem tudtál mit kezdeni. Az alapvető szabályzatot tessék átolvasni, és fogadj fel egy bétát is akár magad mellé, aki annyiban megkönnyíti a munkádat, hogy közzététel előtt elolvassa a bejegyzéseidet, nehogy hibát találjon bennük.
Ezen kívül, sok a vesszőhiba is. Általában háromféle ember létezik: aki túl sokat használja ezt az írásjelet, mindenhová tesz, aki szinte alig - ebben a csoportban vagy te is -, pedig sokszor kellene és végül aki nagy nehezen megtalálja az arany középutat. Segítek egy kicsit egy egyszerű szabály segítségével:
" Az 'és' szócska elé minden esetben vesszőt teszünk, kivéve felsorolásnál."
Ezt próbáld meg észben tartani, figyelni rá, mert ezzel az egy mondattal elkerülheted a kételyeket, mikor tegyél vesszőt egy mondatba, és mikor ne.
Ettől a két főbb hibától eltekintve még néhány elgépeléssel találkoztam, mint például magában a bevezetőben is, ami odafigyeléssel és többszöri átolvasással elkerülhető lesz a későbbiekben.
A párbeszédeid többnyire szabályosak - bár kijelentő mondat után ne tegyél pontot a gondolatjel előtt -, a leírásokat kevesellem. Lehetne belőlük sokkal több, hogy jobban el lehessen képzelni az adott szituációt, környezetet, akár magukat a szereplőket.
Használd a fantáziádat, és írj le mindent, amit csak szeretnél. A blog a te érdemed, egyedül te írod, s inkább törekedj a hibátlan helyesírású részekre, mint arra, hogy minden nap új résszel jelentkezz - egy idő után megerőltető lesz sűrűn részeket hozni, ráadásul beleeshetsz abba a csapdába is, hogy hanyag módon "dobod össze" az aktuális fejezetet. Így hát figyelj jobban picit a fentebb leírt tanácsaimra, fogadd meg őket, ha szeretnéd, hiszen jó akaratból írtam mindet.
3/5
Összesen: 13/20
Sok sikert a továbbiakban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése