Kritika 39# - A vörös rémfarkas

Helló-belló, drágák! :)

Legújabb kritikámmal érkeztem most hozzátok, melyet egyik szerkesztőtársam, Lyanna Baggins blogjáról, A vörös rémfarkasról írtam, ami egy izgalmas Trónok harca fanfiction. Aki szereti, mindenképpen nézzen be!

Kinézet: Amikor először nyitjuk meg ezt az ígéretesnek tűnő blogot, ez a látvány tárul a szemünk elé. Az első megállapításom róla az, hogy a színvilága valami fantasztikus - a vöröses, bordós színpárosítás szerintem remek választás a történetedhez, hiszen megadja az egésznek az alaphangulatát. A blog háttere nagyon passzol ide, szerintem jól eltaláltad, hiszen mind a színe, mind pedig a mintával tarkított, szolid külseje elegánsan keretbe foglalja az oldalt. 

A fejlécről: nekem alapvetően tetszik, ám néhány apróbb változtatást javasolnék rajta, a továbbiakban ki is térek ennek okára. Összességében kicsit elmosódott, homályos a kép, amit látunk, de ez különösen a fejléc bal oldalán elhelyezett lánynál látszik. Alapvetően ez nem feltétlen baj szerintem, elvégre színben tökéletes a harmónia, a fényesebb részletek is csak mattul tűnnek ki a fejlécről, a kontrasztok szépen vannak alkalmazva, viszont én - személy szerint - kíváncsi lennék arra, hogy is festene ez az egész fejléc egy kicsit élesebb, színben erőteljesebb kiadásban. Ezen kívül egyébként még azt tudom elmondani róla, hogy a férfi karakterét - elhelyezés szempontjából - ügyesen illesztetted a képre, érezni rajta, hogy egy fontos szereplő a blogban, mégsem vonja agára teljesen a figyelmet, hiszen ebből a vörös hajú lány a bal oldalon szintén bőven a magának tudhat valamennyit. Amiről még nem beszéltem, az a cím. A betű stílusa alapvetően nagyon tetszik, szerintem remek választás ide, szuperül illik a fejléc színeihez és hangulatához is, ha jobban megnézzük. Bár én egy kicsivel bordóbb, vörösebb árnyalatban jobban el tudnám képzelni, így is nagyon előnyös, és ami ráadás, az elhelyezése sem mindennapi. Középen van, pont jó méretben, mégsem lóg bele a karakterekbe. 

A bejegyzések háttere különösen tetszik, ami a színüket illeti. Talán a lazac és a korall keverékéhez sorolnám, bár sosem voltam jó az ilyen "nem alap" színek megállapításában. A lényeg az, hogy szép, szolid, nem kihívó, s a blog hangulatát tökéletesen adja vissza. A bejegyzések betűszíne szintén kiváló választás, barátságos árnyalata a szemnek, hiszen nem kell megerőltetnünk a látószervünket ahhoz, hogy ki tudjuk venni minden egyes sorodat. A betűk stílusa - különösen a címé - megnyerő, elegáns, igényes képet fest a történetről. 

A fülszövegről: először is, nagyon örülök, hogy te nem követted el azt a hibát, amit sokan mások megtesznek. Ők a fülszöveget a modulsávnál leginkább valahová legalulra helyezik el, hogy véletlenül se lehessen elsőre kiszúrni, te viszont az oldal tetejére tetted, hiszen ott is a becses helye. A tartalma rövid, de lényegre törő. Tartalmazza a sztori "főszereplőjét", akiről főként a történet fog szólni, a helyszínt és a kialakuló konfliktust, amivel a lánynak később szembe kell néznie. A végén pedig a legfontosabb kérdések, melyek a fülszöveg elolvasása után felmerülnek bennünk: vajon rátalál Lyanna az igaz szerelemre, vagy kényszerházasságban fog élni, elzárva ezzel útját a boldogságtól? Nekem, megmondom őszintén, nagyon is felkeltette a figyelmemet ez a rövid tartalom, hiszen amellett, hogy izgalmas volt, még helyesírásilag és megfogalmazásilag is teljesen rendben találtam mindent. Az alá leírt információkról pedig annyit, hogy bölcs döntés volt kiírni, ez nem teljesen egy Trónok harca fanfiction, hiszen a főszereplő karaktert te magad találtad ki. Így aki felháborodna a történet lefolyásán, az jogtalanul teszi, hiszen ez azt jelenti, nem vette figyelembe a kiírásodat.

Mielőtt leragadok az igazságosztó szerepénél, térjünk is rá az oldalakra. A szereplőknél tetszik, hogy a blogbéli nevek mellett a karakterek igazi nevét is megadod, hiszen így akiket jobban érdekel a sztori, esetleg először ismerkedtek meg a Trónok harca egyik kis morzsájával, utána tudnak nézni a sorozatnak további információkért. A gifeket is jó ötletnek tartom, ám én személy szerint jobban örülnék néhány összeállított képnek, melyek egyeznek a méretüket tekintve - és igen, ebből ki lehet találni, hogy az én problémám azzal van, hogy a csodás design mellett kissé rendezetlennek tűnnek a különböző alakú és szélességű gifek. De, mint említettem, ez nem olyan eget rengetően nagy baj, csupán egy újabb észrevétel a részemről. A fejezetekre tovább haladva látszik, hogy szépen rendszerezed az adott részeket, s mindig tudni lehet azt is, kinek a szemszögéből íródik éppen. A többi oldalról igazából konkrétabb véleményt nem tudok megfogalmazni, mindegyiket szükségesnek találom, így jó, hogy elhelyezted őket a modulsávba. 

A tudnivalóknál minden információ amit megadtál, fontos és szükséges, nagy alaposságra lehet belőle következtetni, ami egy pozitív előjel egy írónál/írónőnél. A chat ablak alapvetően tetszik, hiszen átlátszó a színét tekintve, így nem üt el a blog színvilágától. Amin viszont változtatnék, ha lehet, az a nevek színe, hiszen a kék pont nem nagyon illik a bordó és a vörös árnyalatok mellé. A szavazást jó ötletnek tartom, látszik, hogy figyelsz az olvasóidra és adsz a véleményükre is. Újabb pozitívum. 

Összességében tehát egy szép, szolid, egyszerűbb designról beszélünk, ami nagyon harmonikus a színvilágát tekintve, s egy-két észrevételemtől függetlenül barátságos a szemnek.

4/5

Történet: No, vágjunk is bele a legnehezebb szempont elemzésébe - na, jó, igazából a szereplők azok, akikkel általában meggyűlik a bajom, de ez sem piskóta, lássuk be. Én személy szerint nem néztem soha a Trónok harcát, még csak nem is olvastam. Egyszóval, csak tudtam róla, hogy létezik ilyen, de nagyon nem voltam képben a részletekkel. Viszont azt már előre elárulnám, hogy a blogod elolvasása arra késztetett, igenis üljek le a szabadidőmben a gép elé, és kezdjek bele a sorozatba, mert iszonyatosan felkeltetted az érdeklődésemet iránta! Rögtön el is árulom, miért:

A tökéletes, hibátlan helyesírás - melyről később fogok beszélni - és az alaposan kidolgozott, egyéniséggel rendelkező karakterek mellett - erről szintén a későbbiekben ejtek szót - maga a történet is egyszerűen magával ragadó. Mi ennek az oka? Talán az, hogy mivel még mondhatni, a sztori elején jársz, de már érezni a kibontakozó feszültségszálakat, szépen, lépésről lépésre, morzsáról morzsára építed fel az egész történetet, hogy a végén egy nagy szelet, finom, ropogós kenyeret kaphassunk jutalmul. Oké, elég béna hasonlat, de a lényeget érted. A kenyér nem létezne a morzsák nélkül, ahogyan a te blogod sem lenne kerek azok nélkül a részletek nélkül, melyeket annyira odafigyelve, alapos gonddal kidolgozol. Hihetetlen jó volt a bejegyzéseidet olvasni, hiszen mindenre figyelmet fordítasz, semmilyen apróságot nem hagysz figyelmen kívül, s az olvasóidat megismerteted egy olyan, számukra nem túl ismerős világgal, melynek a leírása nagy figyelmet és tehetséget igényel. De neked ez remekül sikerült, hiszen kétségem sincs afelől, nagyon is van érzéked az íráshoz.

Bővebben a történetről: a sok szereplő és a gyakori szemszögváltások ellenére jól érezhető, hogy az igazi főszereplő Lyanna, a vörös rémfarkas, hiszen azon kívül, hogy az ő szemével láttatod legtöbbet a világot, amikor ez nincs így, akkor is felbukkan minden részben, s valamennyi karakter életében fontos, sorsdöntő szerepet játszik. 

A cselekményeket fokozatosan, alaposan építed fel, mindenre figyelmet fordítasz, hogy összeálljon az olvasó számára az érthetőség képe. Maga a sztori egyébként nagyon tetszik, ötletes és egyedi. A Stark gyerekek születésével kezdődik, s végigkíséri egész gyermekkorukat, majd a felnőttkör küszöbén sem hagyja cserben őket. Mindenki életébe betekintést nyerhetünk, mindenkiről a birtokunkba kerül kellő mennyiségű információ ahhoz, hogy kialakuljon az irántuk érzett (un)szimpátia. Azt hinné az ember, egy ilyen fan fictionban nem is lehet érzelmeket fellelni, hiszen ha Trónok harcáról van szó, biztosan csak a csaták nyernek nagyobb tért benne. Pedig ez egyáltalán nem igaz! Csak egy példa a sok közül az érzelmek szemléltetésére: amikor a testvérek búcsúzásáról írsz, az a rész valami eszméletlenül megkapó. Totálisan élethűen adod vissza a hangulatot, amely szinte túl van fűtve érzelmekkel. Nem mondom, hogy az a fajta ember vagyok, aki él-hal az ilyen "hű, de cuki, nyáltól csöpögős pillanatok"-ért, de a te leírásod abban a fejezetben egyszerűen magával ragadó és megható volt. És ez csak egyetlen példa a sok közül arra, hogy érzelmek igenis szerepet nyernek ebben a blogban. Nem is feltétlenül a szeretet, de találkozhatunk mással is, lásd: harag, bosszú, megvetés, gyűlölet, szerelem, barátság és minden, amit csak el lehet képzelni. Egyszóval, a történeted amellett, hogy szépen kidolgozott, még sokoldalú is, gyakorlatilag bárkit le tudsz vele venni a lábáról. Még azt is, aki egyébként nem szereti a Trónok harcát, hiszen a blog a sorozatnak nem teljesen élethű "koppintása". 

Összegezve tehát az eddig leírtakat: csodás történet, jól kidolgozott karakterek, alaposan felépített cselekményszál, érzelmek élethű kifejezése és izgalom a négyzeten. Mi kell még, hogy elérje ez a sztori a tökéletes jelzőt?

5/5

Szereplők: Egyértelműen számos szereplő bukkan fel a történet során, így nagyon össze kell szednem a gondolataimat, hogy mindenkiről ejthessek pár szót, akit valamennyire megismertünk már, és fontos karakter - legalábbis a későbbiek során az lesz. 

A sort egyértelműen a címszereplővel, Lyannával nyitnám, hiszen ő a főszereplője az egész blognak - legalábbis nagyon úgy tűnik. Több fejezet is az ő szemszögéből íródik, így némileg betekintést nyerhetünk a gondolataiba, érzéseibe annak ellenére, hogy a történet E/3-ban íródik. Ahhoz képest, hogy "kitalált" karakter és nem szerepel az eredeti sorozatban, nagyon jól ki van dolgozva, igazi egyéniség, talán az egyik kedvencem az összes szereplő közül. Amellett, hogy bátor, határozott, reálisan látja a dolgokat, ráadásul nagyon művelt, ami egy újabb szimpatikus tulajdonság a többi mellé. Valójában a bájos, szépséges külső alatt egy olyan lány lakozik, aki erős, nem fél semmitől, de a gyengéd oldala is nagy szerepet kap a tulajdonságait tekintve. Robb ikertestvére, így a köztük lévő kapocs valami igazán szokatlan: nagyon közel állnak egymáshoz, de a lány emellett a többi testvérét is féltő gonddal óvja. Számomra ő a legkedvesebb karakter, kíváncsi vagyok, hogyan alakul a sorsa.

Testvére, mint fentebb említettem, Robb szintén egy pozitív meglepetés volt számomra. Noha a blog elején azt gondoltam, a tizedik fejezetig többet tudunk meg róla, úgy gondolom, Lyannát sikerült jobban bemutatnod nekünk. Valamiért ez olyan érzést vált ki belőlem, mintha az ő személye nem kapna a későbbiekben túlságosan fontos szerepet, bár lehet, hogy tévedek. Annak örülnék a legjobban, hiszen Robb is egy olyan valaki, aki elszánt, bátor, nem fél majd apja helyébe lépni, ha eljön az ideje.

Havas Jon olyan karakter számomra, akit nem igazán tudok hová tenni. Nem mondom, hogy kifejezetten szeretem, de nincs is bajom vele. Azt azonban elárulom, hogy sajnálom, amiért szegény nem élvezheti teljes körűen a Stark név nyújtotta lehetőségeket, hiszen "fattyú". Alapjába véve azonban nem érdemelhetné ki ezt a gúnynevet, hiszen mindig is próbált beilleszkedni, semmi rosszat nem tett a család ellen. A testvéreit is szereti, valószínű bármit megtenne értük. Kíváncsi vagyok az ő sorsának alakulására is, hogy milyen szerepet szánsz majd neki. 

Ned és Catelyn, a szülők féltő gonddal, nagy szeretettel nevelték fel a gyermekeiket, igyekeztek felnőtt, harcos férfit és alázatos, de nemes úrinőket varázsolni belőlük. Tény, hogy ők ketten szeretik egymást, mégis furcsának, szokatlannak érzem a kettejük közti kapcsolatot. Megmagyarázni nem tudom az okát, de úgy érzem, valami nem igazán stimmel, persze lehet, csak Jon miatt gondolom így. Mindenesetre tény, hogy Ned sokkal szimpatikusabb, kitűnő apa-karakter, s így szinte mondhatni, az egyik kedvencemmé vált.

A Lannister családról nagy vonalakban: a meglévő fejezetek nagyjából felénél bukkannak fel, s érezni lehetett már akkor is, hogy változást hoznak magukkal. Valójában érdekes figurák egytől egyik, a három testvér legalábbis, akik mind különböző személyiséggel és külsővel bírnak. Jaime talán hármuk közül az, akit leginkább szimpatikusnak vélek. Tekintve, hogy egy harcos lovag, bátor, erős jellemvonásokkal képzelem - s úgy, mint Lyanna leendő férje, bár ez ugye sajnos lehetetlen az elköteleződés miatt. Tyriont semlegesnek érzem. Noha Lyannával kedvesen bánt, s rögtön barátokká váltak, mégis úgy érzem, valami takargatnivalója van, de ha tévednék is, szimplán arra fognám, hogy nem nyerte el annyira a tetszésemet a kis törpe karaktere. Aki viszont egyértelműen negatív számomra, Cersei. Lenézően bánik mindenkivel, lekezelő, folyton grimaszol, egyszóval: borzalmas. Legalábbis nekem, de biztos van, akinek bejönnek az ilyen lelketlen uralkodónők. 

Összességében tehát - a mellékszereplőket tekintve is - meglehetősen kidolgozott karakterekkel találkozhatunk a blog olvasása közben, akik egytől-egyig egyéniségek.

5/5

Fogalmazás, stílus: Itt rövid leszek, hiszen valójában nincs túl sok minden, amit tudatnom kell veled. A lényeg azonban: helyesírási, elgépelési vagy szóismétlési hiba nincsen benne. Éppen ezért számtalanszor fel is tettem magamnak a kérdést: hogy írhat valaki ilyen tökéletesen? A válasz pedig egyszerű: van hozzá tehetséged, és nyilván az évek folyamán művelődtél az irodalmat tekintve - legalábbis erre utal a választékos szókincs, az ügyesen használt szinonimák és az egyéni hasonlatok, a jól csengő metaforák. 

A leírásaid eszméletlenül alaposak, élethűen magunk elé tudunk képzelni bármit, amit megosztasz velünk. Az érzelmeket és gondolatokat is nagyon jól szemlélteted ahhoz képest, hogy E/3-ban íródik a történet, mivel szerintem így nehezebb megfogalmazni valaki érzéseit. Neked viszont ez is sikerül - valójában mi az, ami nem? A párbeszédeid is teljesen szabályosak, nem találtam bennük kivetnivalót, hacsak az nem számít annak, hogy picit lehetne több belőlük. Így is tökéletesek a fejezetek, nem azért írtam, de őszintén kíváncsi lennék arra, hogyan is beszélnek egymással, milyen modorban ebben a világban az emberek. Bár a szavak nélküli kifejezés nagyon jól megy neked, érdekelnének a későbbiekben a több párbeszédes bejegyzéseid is.

Végeredményben tehát csakis ismételni tudom magamat: ilyen lehengerlő stílusú, hibátlan helyesírású bloggal még életemben nem találkoztam eddig. Ezúton is köszönöm neked az élményeket, melyeket a blogod által nyújtottál nekem, s hogy részese lehettem/lehetek a vörös rémfarkas kalandjainak. 

5/5

Összesen: 19/20

További jó blogolást neked: